Karácsony után akartam írni Zoltán Gábor Orgia című
könyvéről, de első gondolatom az volt, hogy az ünnep utáni időszakban nem kellene
a II. világháború szörnyűségeiről írni. Aztán mélységesen elszégyelltem magam –
a nyilas rémtettek megtörténhettek 1944 őszén és telén, de a beigli és a
halászlé mellett szóba inkább ne hozzuk? Beszélni kell róla, mert az a tragédia,
ami ott és akkor történt, még mindig nem került feldolgozásra egyik fél - sem
az áldozatok, sem a bűnösök oldaláról sem.
Az olyan könyvek, mint az Orgia, pedig a maga nyers és
brutális őszinteségével sokkal többet tesznek a megismerésért, feldolgozásért
és megbocsátásért (bár abban nem vagyok biztos, hogy ezt valaha meg lehet-e
bocsátani), mint körülöttünk bármelyik oktatási vagy állami intézmény.
A regényben legtöbbször Renner, a vasgyáros szemszögéből
látjuk az eseményeket. A vasgyárost zsidó feleségével együtt vitték be a
nyilasok a XII. kerületi központjukba, majd utána hozták szeretőjét és több
munkatársát is, amikor elfoglalták és kifosztották a gyárát. A válogatott
kínzások, verések és megalázások után használható embernek tartották, főleg,
mert árja volt, beléptették maguk közé, majd elkezdték sofőrként használni, meg
a halottak eltakarítására. Halottból pedig egyre több lett. Akiket megöltek a
nyilasok, bedobtak vagy behajtották a Dunába (például az Erzsébet hídról) vagy
megásatták velük a sírjukat Buda környező terein és belelőtték őket.
„- Na Robi, hova lettek a zsidók? – kérdezi az egyik őr,
amikor visszaérnek a Városmajor-utca 37. elé, és kiszállnak.
-Erzsi nénihez vittük őket. ő dajkálja őket mostantul.
Elégedett nevetés fogadja a választ.„
A háború végnapjain mindenki érezte, hogy közel a vég, az
oroszok már Budapest határánál voltak, aki tudott, menekült. A nyilasok viszont
kihasználják a hatalmukat és olyan borzasztó dolgokat művelnek, ami emberi
ésszel felfoghatatlan. Nemcsak a zsidókkal szemben, hanem mindenkivel: a
gazdagabbakkal, a kommunistákkal, a boltossal, akire azt mondják, hogy árdrágító.
A Városmajor-utca 37., a nyilasközpont falai között pedig megelevenedik a
pokol. A regényben a nyilasok saját nevükkel szerepelnek, mint például a
hírhedt Kun Páter, de áldozatok nem beazonosíthatók. A szerző levéltári
kutatásokból és túlélők emlékeiből rekonstruálta az eseményeket, melyek tényleg
borzasztóak. Mégis el kell olvasni ezt a könyvet, mert ez soha többé nem
történhet meg. A kötet 2016-ban jelent meg és nem értem, hogy miért nem lett
ismertebb – akármennyire is felkavaró, muszáj elolvasni.
(Zoltán Gábor: Orgia; Kalligram 2016; 3490)
A lebombázott Erzsébet híd 1945, Fotó: Fortepan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése