Mindig érdekes olyan regényt olvasni, amely a körülöttünk
levő világ leginkább a hírekből ismert részét mutatja be. Pajtim Statovci:
Macskám, Jugoszlávia című regénye 2014-ben jelent meg Finnországban, és azonnal
megnyerte a Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában.
Az író saját élményeit is beleírta a két szálon futó regénybe. Az egyik szál
napjainkban játszódik Finnországban, egy huszonéves meleg fiú, Bekim életével a
középpontban, a másik szál a nyolcvanas évekbe röpít vissza egy koszovói albán
faluba, ahol egy tizennyolcéves muszlim lány, Emine készül az esküvőjére. A két
főszereplő élete különleges helyzeteken keresztül tárul fel: Bekim
megismerkedik egy szórakozóhelyen egy macskával, „aki” emberi tulajdonságokkal
bír, ruhát hord és beszél. Emine részletesen bemutatott esküvője az albán
hagyományok szerint zajlik, mindenki boldog, hogy egy dúsgazdag családból
származó egyetemistának akadt meg rajta a szeme, mert neki ez az egyetlen
lehetősége volt, hogy az elvárásoknak megfelelően éljen. A két sors a regény
vége felé összefonódik, és számos eseményt látunk máshogy a történetek
tükrében. Nagyon erős szimbólumokkal dolgozik a mű, az olvasókon áll, hogy
felismerik-e a történetbeli szerepüket. A kígyó és a macska, a szigorú apa és
az alárendelt feleség nemcsak a saját életükre vannak hatással, hanem a tágabb
családjuk, sőt a környezetükére is. „Nem
szörnyű, hogy amint valami jó történik, az ember félni kezd attól a
pillanattól, amikor le kell mondania róla?” A Macskám, Jugoszlávia című
regény sokat segít, ha szeretnénk megérteni a délszláv háború kirobbanásának
okait, és hogy milyen migránsként élni egy idegen országban.
(Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia; Magvető, 2017; 3499
Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése