A pandémia rengeteg szomorú mellékhatása közül az egyik kisebb a könyvtárak és a közművelődési intézmények ideiglenes bezárása volt. Persze egy ideig meg tudtuk oldani, hogy a gyerekeket ellássuk olvasnivalóval: itthon rengeteg könyv van, kértünk és adtunk kölcsön, majd elkezdtem böngészni az online antikváriumokat utánpótlásért. A Piknik könyvek sorozat pont jó volt a korosztályuknak, ezekről nekem is jó emlékeim maradtak (bár csak az örök kedvenc Adrian Mole volt meg belőle). Anno több más kötetet is olvastam közülük, Danny, a szupersráctól a Bocsáss meg, Madárijesztőig, mind remek volt. A válogatás közben rögtön lecsaptam Malgorzata Musierowicz A Hazudozó című regényére is, melyről többször hallottam már kedvenc irodalmi közösségemben. A Hazudozó címszereplője a tizennégy éves Anielka, aki a hetvenes évek Lengyelországában él halász édesapjával egy tengerparti kis faluba. Édesanyja halála miatt nagy szabadsága van, a kontroll nélküliségét nem könnyíti meg szárnyaló fantáziája sem. Mivel a képzelőerejénél csak tettvágya nagyobb, miután találkozik egy helyes fiúval, annak lakóhelyén levő, de tőlük távol eső középiskolába küldi el felvételi jelentkezését egy nyomdaipari iskolába, hogy továbbra is kapcsolatban lehessen vele. A teljesen önállóan kitalált és végrehajtott költözés után rokonainál talál helyet és elkezdi új életét. Az egyik jóindulatú füllentés követi a másikat, és végül sok erőre van szüksége, hogy kikeveredjen a hazugságok hálójából.
„- … Engem érdekel a nyomdászat! Apám nyomdász, a nagybátyám szintén, a mama szedő, a nővérem és sógorom pedig kemigráfián dolgozik. Családi betegség.
- Az én papám mélytengeri halász, én mégsem érzek
elhivatottságot a heringfogás iránt. Engem a film érdekel. Meg a színház.”
