A híres emberek önéletrajzában a munkásságuk szempontjából
kevésbé fontos időszakokat általában elintézik egy-két mondattal. Szilasi
László Amíg másokkal voltunk című művében - mely három kisregényt tartalmaz –
Babits, Jókai és Bessenyei életének pontosan egy-egy ilyen, nem túlzottan
ismert időszakát dolgozza fel. Babits Mihály fiatal tanárként dolgozik
Szegeden, és reménykedik, hogy sikerül hírnevet szereznie az irodalmi életben.
Jókai Mór az 1848-as szabadságharc leverése után menekül és bujdosik Erdélyben.
Inkább a festésben éli ki művészeti hajlamait, mint az írásban, de minden
megélt pillanat, kaland, félelem és fájdalom beépül az emlékeibe és jövőbeli
műveibe. Mária Terézia halála után nem folyósítják tovább Bessenyei György
testőríró kegydíját, így kénytelen visszatérni Bécsből magyarországi
birtokaira. A „bihari remete” életformája gyökeresen megváltozik, a pezsgő
szellemi életből, a császári udvarból egyszer csak agyagos padlójú szobájában
próbálja kielégíteni a kultúra iránti vágyát. Mindhármuk élete fordulópont
előtt áll, de erről ők még nem tudnak. Kitűnően adja vissza a töprengő,
merengő, várakozó hangulatot Szilasi László. A kisregények stílusát ez az
életérzés határozza meg, csak lassan lehet - és így érdemes - ezt a kötetet.
Minden mondat és bekezdés után meg lehet állni, végiggondolni, ízlelgetni a
leírtakat. A történetek kidolgozottsága, a művekben szereplő pontos történelmi
és kultúrtörténeti adatok tovább emelik az olvasási élményt.
Szilasitól még mindig A harmadik híd a kedvencem, de jó volt ennyire mást is olvasni tőle.
(Szilasi László: Amíg másokkal voltunk; Magvető, 2016; 3490
Ft)
