A 6:27-es felolvasó

Guylain Vignolles minden reggel, amikor munkába megy a párizsi RER-en (hasonló a budapesti HÉV-hez), leül a szerelvényen egy lehajtható műanyag székre és véletlenszerűen felolvas a magával hozott könyvlapokból az utazóknak. Húsz perc alatt ér a munkahelyéhez, addig tart ez az önkéntes ismeretterjesztés, ahol a romantikus szerelmes regénytől a szakácskönyvig bármi terítékre kerülhet. A különös misszió alapanyagául a munkahelyén, a Természetes Papírfeldolgozó és Újrahasznosító Társaság papírzúzdájában, a takarításkor a gépből kiszedett és így megmentett könyvlapok szolgálnak. 

Guylain gyűlöli a munkáját, nemcsak a feladat barbársága miatt, hanem mert különös ellenszenvet érez a megsemmisítő gép (az Izé) iránt. 

Meg van róla győződve, hogy az néha magától is életre kel. Élete ugyanabban az unalmas mókuskerékben telik, napközben munka, majd este kicsiny otthonában csak az aranyhalához szólhat. Aztán egy napon a RER-en talált pendrive gyökeres változást okoz - elolvassa Julie, a vécés néni ("laboratóriumi asszisztens") feljegyzéseit és ezek alapján beleszeret. A reggeli felolvasásainak ezentúl Julie írásait választja, nagy sikerrel. A regény kezdeti komor hangulata a főszereplő életének megváltozásával, kitárulásával lesz egyre napfényesebb. Az olvasónak könnyű azonosulni a főhőssel, a kezdeti sajnálkozás helyett szimpátiát és drukkolást érzünk, hogy sikerüljön megtalálnia a szerelmet és egy teljesebb életet. A mű hangulata egyedi, mindvégig humoros, kicsit talán hasonlít Hrabaléra, kicsit Anna Gavaldára, de a szerző összességében rátalált a saját hangjára. Jean-Paul Didierlaurent eddig novellákat írt, és első regénye, A 6:27-es felolvasó hatalmas sikert aratott világszerte.

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó; Magvető, 2015; 2690 Ft)

A forradalom áldozatai

Déry Tibor átélte, megélte és megszenvedte az 1956-os forradalmat. Már ’56 nyarán kizárták a pártból, mert a Petőfi kör sajtóvitájában bírálta a pártvezetést, majd a forradalom alatti tevékenységéért kilenc év börtönre ítélték. Nem kellett a teljes büntetését letöltenie, 1960-ban szabadult és a hatvanas évektől ismét írhatott és megjelenhettek művei.

A Philemon és Baucis című novellájában egy külvárosi idős házaspár szemszögéből mutatja be a forradalmat. Az októberi estén a fővárosi peremkerületében az asszony, Rozi születésnapjára készülnek titokban. Az asszony húst süt, pedig még egy hét van a nyugdíjig, a férfi pedig az őszirózsa csokorba rejti a titokban megvett, ajándékba szánt hallókészüléket, melyet egy év alatt spórolt össze úgy, hogy leszokott a dohányzásról. Egymás iránt érzett szeretetük és törődésük - hasonlóan a névadó mitológiai párhoz - olyan közös múltat rejt, amely már nem vár semmit az élettől. Az ünnepi készülődésből kizökkennek, amikor az egyre közelebbről hallatszódó lövöldözés miatt egy sérült fiatalember keres náluk menedéket. „Itt nem maradhat, fiam - mondta kint az előszobában a széken elnyúlva ülő fiatalembernek, aki még mindig az ágyékára szorította a kezét. - Ha nem tudná, nekem három fiam veszett oda a háborúban, kettő a harctéren, a harmadikat, az utolsót pedig kivégezték a nyilasok. Nekem elegem volt ebből, hagyjanak minket békében! Menjen el, fiam, nem haragszom magára, de menjen el! Ebben a házban már csak két halott számára van hely.” Az öregember végül átkíséri őt a szomszédukba, de amikor visszatér, ő szorul segítségre fokozódó orrvérzése miatt. Felesége elszalad orvosért, de az utcán lelövik, hiába várja haza férje a vajúdó kutyájuk mellett. A halál mellett ott a születés, de ez sem ad feloldozást, mert sem értik, hogy hogyan kerülnek bele az eseményekbe kívülállóként. A novella az ellenpontokon keresztül mutatja, hogy minden harcnak vannak ártatlan áldozatai - hiába a törődés és a szeretet, a történelem nem kegyelmez senkinek.

A novella elolvasható ezen a linken.

Szemüveget a bírónak

Nem biztos, hogy népszerű leszek a következő kijelentésemmel, de nem szeretem a focit. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem is érdekel. Viszont Pető Péter Leshatár című könyvét nagyon szerettem olvasni, pedig egy Kelet-Magyarországról származó, fiatal labdarúgó bíró a főszereplője. 

Én a foci szabályait is csak azért ismerem, mert hozzátartozik az általános műveltséghez, de ez a könyv – legalább is nekem – nem csak a futballról szól. 

A napjainkban, Borsodban játszódó történet szerint egy fiatal a foci által próbál kitörni a kudarcra ítélt mindennapokból.

„Nem mintha ne lenne általános tudás, hogy azok mennek be középre, akik máshol nem királykodhatnak. Akiknek leveszi az asszony a fizetését, akik gyűlölnek otthon lenni, akik játékosként nem kellettek sehova, soha nem lőttek egy kibaszott gólt sem, akik senkik a mindennapokban, akiknek soha nem volt esélye arra, hogy a megyei lap leírja a nevüket, akik meg akarják mutatni a vállalkozónak, az orvosnak, a tanárnak meg a szomszédnak, hogy ők is valakik. Mintha a bíráskodás csak a vesztesek nyertesek elleni bosszúja lenne.”

Olyan életszerűen mutatja be a hétvégi meccsek világát a stadionoktól távoli pályákon, hogy még a lapokról is sugárzik az ott átélt izgalom, öröm vagy éppen a düh és a szomorúság, ha veszít a csapat. Mert a mai napig él azokon a tájakon Minarik Ede örökbecsű mondása, miszerint „Kell egy csapat”. Ha nincs foci, akkor a munkalehetőség, bolt, orvos és pap nélkül marad kis falvak, települések utolsó önbecsülési pontja is szétfoszlik. Pedig ezek az emberek már sok mindent megéltek, átéltek. Ők voltak Illyésnél a puszták népe, Tar Sándornál meg a mi utcánk lakói. A focimeccsek és az erre feltett életek bemutatása mellett Pető Péter igazi szociográfiát ír, de senki nem gondoljon tudományos eszmefuttatásokra és kvalitatív kutatásokra. A szabadszájú, humoros és sokszor keserű történeteken keresztül egy szépirodalmi műbe rejtett kordokumentumot kapunk. Focimeccsre továbbra sem szeretnék menni, de nagyon várom Pető Péter következő könyvét, bármiről is szóljon.

(Pető Péter: Leshatár; Pesti Kalligram Kft., 2017; 2990 Ft)

Levél a legyeknek

Kollár-Klemencz László neve eddig a Kistehén zenekar frontemberét, dalszerzőjét, szövegíróját jelentette a széles publikumnak, az alternatív zenében kevésbé jártasak is biztos emlékeznek az "Én vagyok a kistehén" vagy a "Szájber gyerek" című dalokra. 2015-ben új oldaláról mutatkozott be a szerző, megjelent első novelláskötete Miért távolodnak a dolgok? címmel. A tizenhét hosszabb-rövidebb írás lazán kötődik egymáshoz, néhány szereplő és néhány helyszín többször is felbukkan a művekben. Családtagok, barátok, Tahi, Szentendre, Budapest mind-mind különös fényben tűnik fel Toszka, a főhős egyes szám harmadik személyű elbeszéléseiben. Mindegyik novellára jellemző, hogy a témájukban mindannyiunk számára ismerős helyzetek, ismerős hangulatok szerepelnek, de egyedi megközelítésben. Az egyik legszembetűnőbb ismertetőjel, hogy ebben a könyvben lassan folyik az idő. A másik a természet és az élővilág mély szeretete. A címadó novella elmeséli Matyi, a befogadott kutyájuk történetét, születésétől haláláig. Az "Angyalt lopni" egy családi temetőlátogatásról szól, ahol a főhős elhoz egy régi, kiselejtezett angyalszobrot a temetői hulladékok közül, mert megtetszett neki. A leírt sorok hasonlóan csaponganak, mint a gondolataink, így fő cselekmény mellett megtudjuk, hogy Toszka mit gondol a halálról és mellékszálként megjelenik Dédi is, aki halála előtt két hónappal azt kérte, hogy írjanak levelet a legyeknek, hogy hagyják őt békén, mert nem tud aludni tőlük. Idegen és ismerős helyzetek, melyek közel állnak hozzánk, vagy éppenséggel nagyon távol, mégis jó olvasni ezt a könyvet, mert valahogy nagyon otthonos hangulatot teremt. 

"Benne élni egy valóságban, ami álom. Megfoghatóvá tenni mindazt, ami nincs. Illetve van, csak számukra nincs. Ezt csinálták minden nap." 

Azt olvastam egy interjújában, hogy a következő kötete a műanyag kerti székekről fog szólni. Amíg várjuk az új könyvét, hallgathatjuk a zenéit.

(Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok? Magvető, 2015; 2990 Ft)

Családrajz a falon

Száz éve, 1917. október 5-én született Szabó Magda. Művei kihagyhatatlanok a mai magyar irodalomban, nemcsak írni tudott, de ismerte az emberi jellemeket és kristálytisztán látta, átlátta a jellemtelenségeket is, és a maga klasszikus műveltségű, elegáns stílusában véleményt is formált róla.

Munkái közül először a Bárány Boldizsárral találkoztam, de jött Tündér Lala, Abigél, Zsófika, aki elindult édesapja utolsó szavai után (Mondják meg Zsófikának), Bori a Születésnapból, Krisztina az Álarcosbálból és ezek még csak az ifjúsági irodalomhoz sorolt művei. Az őz, Katalin utca, A freskó, Régimódi történet – rengeteg kitűnő kötet, melyek valahogy mindig megtaláltak a megfelelő időpontban, és vigasztalást, tanítást és boldogságot adtak olvasás közben.

Könyvajánlónak most A freskó című regényét választottam, mely 1958-ban meghozta Szabó Magda számára a sikert, több éves kényszerhallgatása után. A műben kilenc évvel szökése után, édesanyja temetésére tér haza Annuska és megjelenése felkavarja családjában az eddig csak a felszín alatt forrongó indulatokat. Két dolog jellemző a vidéki város református paplakjában élőknél: mindenkinek van titka és senki nem képes szembenézni a félresiklott életével. Annuska személyisége egyenes, tiszta és őszinte, érzelmeit nem rejti véka alá – ez nem mondható el egyetlen másik szereplőről sem. Egymásba fonódó monológokon keresztül mutatkoznak be a szereplők és egy generációra visszamenőleg megismerjük a családot. Minden hang egyéni és tökéletesen visszaadja a különböző személyiségeket – az öreg papot, aki megkeseredett és úgy távolodott el istentől, hogy észre sem veszi, vejét, a „vörös papot”, aki megpróbál megfelelni az ötvenes évek kommunizmusának, Árvát, a gyerekkorától befogadott nevelt gyereket, aki önző és romlott, de úgy tudja manipulálni környezetét, hogy csak Zsuzsanna, a tízéves kislány lát át rajta. Sokféle érzelmet ébreszthet bennünk ez a nem jól funkcionáló család. „Verés lett belőle, mint majdnem mindenből, de az igazi verés mégsem e miatt a kép miatt következett be, hanem a Biblia volt az oka, az Apa drága, bőrkötéses Bibliája, benne a fekete selyem könyvjelző, amelybe Mamácska hímezte bele gyönggyel hajdanán, hogy „ Az Isten szeretet”. Milyen kár, hogy Apácska folyton a Bibliában őrizte a kegyes mondást, s nem tette fel a falra, mint egy faliújságcikket vagy dekorációt- életében nem ismert házat, ahol olyan kevés szeretetet tapasztaltak volna a bent élők, mint az övékben.”

Mindenki hozza azt a formáját, ahogy Annuska gyermekként lefestette őket Anzsu, apjaként szeretett szolgálójuk házfalára. 

A falvédő mögé rejtett freskón megmerevedett múltat pedig nem lehet elsöpörni, a feldolgozatlan konfliktusok méregként maradnak velünk. A sok sérelem, csalódás és bánat mellett nekem mégis az emberi jóságról szól ez a könyv, azokról a néma gesztusokról, ahogy áldozatot hozunk szeretteinkért. 

Hangos könyv

A középkori lovagi költők, a trubadúrok megjelenése óta elfogadott, hogy a költők énekelnek, az énekesek pedig dalszövegeket írnak. A kortárs magyar irodalmi és zenei világ egyik legizgalmasabb kísérlete a Rájátszás műhelymunka, mely 2011 óta működik és már két kötetük (vele együtt a cédé az új dalokkal) jelent meg. 

Az egykor a Margó fesztiválra összehozott művészek nem véletlenül maradtak együtt az elmúlt években. Hatalmas közönségsikert aratnak minden fellépésükön, és ők maguk is élvezik ezt az újfajta alkotási folyamatot. 

Az énekesek, például Beck Zoltán (30Y), Egyedi Péter (Óriás), Kardos-Horváth János (Kaukázus), Szűcs Krisztián (HS7) vagy Kollár-Klemencz László (Kistehén) együtt dolgoznak az írókkal, költőkkel: Erdős Virággal, Grecsó Krisztiánnal, Háy Jánossal, Kemény Istvánnal, Szálinger Balázzsal, a dalokat pedig együtt adják elő. Az eredmény igényes kortárs líra, melyekből slágerek lesznek. Igazi örömzenélésről van szó, az alkotók lelkesedése átsugárzik a művekre. Éppen ezért nem zavaró, ha egy „énekes” hangja kicsit megbicsaklik, vagy egy „gitáros” három akkordot tud mindössze lefogni, a végeredmény a fontos, az pedig nagyszerű. A könyv és a dalok még egy missziót teljesítenek: ennél jobban nem lehetne bemutatni, hogy általában a költészet nem unalmas, hogy igenis van szerepe a mindennapi életünkben. Ha a zenehallgatóknak csak egy kis része fellapoz egy könyvet a dalszerzők művei közül a koncert után, igazán büszkék lehetnek magukra a Rájátszás tagjai.

(Szívemhez szorítom Magvető - Kultúrkombinát, 2015, 3990 Ft)