„Szarvasbogármennydörgés”

Esterházy Péter Fuharosok című regényét nehéz műfajilag besorolni, eleve már az is kérdéses, hogy egyáltalán regényről van-e szó, mivel alig 40 oldalas. Pontosan nem tudni, hol játszódik, és azt sem, hogy mikor. Talán a történelmi Magyarországon vagyunk, akkor, amikor a lovaskocsi és szekér volt a legfőbb közlekedési eszköz. Zsófi nővéreivel és édesanyjával lakik egy falu szélén, messze másoktól. A család életét a Fuharosok megjelenése kavarja fel. A fuvarosok tájnyelvi alakja nem túlságosan ismert, de az elnevezés misztikussá teszi ezeket a férfiakat, pedig nincs bennük semmi különleges. A szép szál legények a kocsi hátterében fekszenek farkasbundákon, ellentétben a kocsisfiúkkal - és Bolondkával, aki lábuknál kuporogva velük utazik. Zsófi Bolondkát Lovagnak hívja és kapcsolata vele teljesen más, mint a fuharosokkal. A ki nem mondott szavak, érzelmek és tettek balladai hangulatot teremtenek, és a történet vége felé csak az érezhető, hogy a hatalom és az erőszak mozgat mindent. „Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős.” Zsófiból Zsófia lesz amikor továbbmennek a fuharosok, és mindenki úgy tesz, mintha ez a világ működésének természetes velejárója lenne. Pedig a szarvasbogaraknak nem szabadna mennydörögni.

(Esterházy Péter: Fuharosok; Magvető, 2016; 1690 Ft)

Kis Magyar Esterházy

Ha valami első az életünkben, arra mindig emlékszünk. Esterházy művei közül elsőnek a Kis Magyar Pornográfia című regényét olvastam, meghatározó volt mind a szerző későbbi műveihez, mind a kortárs magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatom tekintetében. Középiskolásként már a regény címe is izgalmasan hangzott, bár igazából semmi ilyesmi nincs benne (főleg mai szemmel nézve). A mű harminc évvel ezelőtti megjelenésekor a szöveget nagyon különlegesnek és frissnek éreztem - ma is, de más okok miatt. Akkor nem okozott gondot a történelmi anekdoták megértése, az KGST, ávós, elvtárs szavak értelmezése, a Pobeda és Trabant autók elképzelése. Mai fejjel újra olvasva ezek már nem részei a mindennapjainknak (szerencsére), viszont megdöbbentő, hogy milyen sok vicces történet és nyelvi humor forrása volt ez a regény, mivel ezek mára már beépültek a közös emlékezetbe. Az első olvasáshoz képest sokkal több vendégszöveget ismertem fel benne, az író műveltsége ilyenkor tűnik fel igazán. A négy fejezet négy teljesen különböző stílusa akár Esterházy névjegye is lehetne. Olyan volt ő, mint egy egyszemélyes szimfonikus zenekar: számtalan hangszeren játszott egyszerre. Ezen a nyáron letette a tollat és nem ír nekünk újabb műveket. Bármilyen szomorú is ez az apropó, olvassunk tőle, akár először, akár sokadszorra – amiket megírt, az örökre a miénk marad. „Iszonyú kötelesség az emlékezés! s ha én is odaleszek, amit elfelejtettem vagy elmulasztottam megírni, nyomtalanul elvész … Mondhatni, memoár ez. Memoár-rom. És akkor persze csak így értve: az én memoár-rom.”

(Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia, Magvető, 2016, 2990 Ft)