Ha valami első az életünkben, arra mindig emlékszünk.
Esterházy művei közül elsőnek a Kis Magyar Pornográfia című regényét olvastam,
meghatározó volt mind a szerző későbbi műveihez, mind a kortárs magyar
irodalomhoz fűződő kapcsolatom tekintetében. Középiskolásként már a regény címe
is izgalmasan hangzott, bár igazából semmi ilyesmi nincs benne (főleg mai
szemmel nézve). A mű harminc évvel ezelőtti megjelenésekor a szöveget nagyon különlegesnek
és frissnek éreztem - ma is, de más okok miatt. Akkor nem okozott gondot a
történelmi anekdoták megértése, az KGST, ávós, elvtárs szavak értelmezése, a
Pobeda és Trabant autók elképzelése. Mai fejjel újra olvasva ezek már nem
részei a mindennapjainknak (szerencsére), viszont megdöbbentő, hogy milyen sok
vicces történet és nyelvi humor forrása volt ez a regény, mivel ezek mára már
beépültek a közös emlékezetbe. Az első olvasáshoz képest sokkal több
vendégszöveget ismertem fel benne, az író műveltsége ilyenkor tűnik fel igazán.
A négy fejezet négy teljesen különböző stílusa akár Esterházy névjegye is
lehetne. Olyan volt ő, mint egy egyszemélyes szimfonikus zenekar: számtalan
hangszeren játszott egyszerre. Ezen a nyáron letette a tollat és nem ír nekünk
újabb műveket. Bármilyen szomorú is ez az apropó, olvassunk tőle, akár először,
akár sokadszorra – amiket megírt, az örökre a miénk marad. „Iszonyú kötelesség
az emlékezés! s ha én is odaleszek, amit elfelejtettem vagy elmulasztottam
megírni, nyomtalanul elvész … Mondhatni, memoár ez. Memoár-rom. És akkor persze
csak így értve: az én memoár-rom.”
(Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia, Magvető, 2016,
2990 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése