Megyesi Gusztáv Roló alatt című
könyvében a Népszabadságban, az elmúlt 10 év alatt megjelent írásaiból
válogatott. A szerző legendás újságírónak (vagy újságíró legendának) számít,
Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne
lenni.
A most megjelent gyűjteményben
olvasható publicisztikák, tárcák, karcolatok, és néhány novella a közelmúlt
Magyarországát mutatja be. Megyesi stílusa rögtön felismerhető néhány sor
elolvasása után: tényszerű, ironikus, néha akár groteszk is, de közben nagyon
érzékeny és mindig a kisemberek, a vesztesek, a szerencsétlenek pártján áll. Úgy
tud írni, hogy nevetünk az olvasáskor, de utána inkább sírni van kedvünk. Írhat
arról, amikor a villamoson észreveszi az ott utazó hajléktalanon egy
ruhagyűjtésen leadott régi kabátját, vagy a Tisztelt Házban zajló dolgokról, akár
arról, hogy egy kalauz lemaradt a vonatról, vagy arról, hogy hogyan távoznak az
Operabálról a prominens meghívottak. Minden írás végén vár az ítélet,
szembesítés a valósággal. Éppen ezért kellene alternatív történelemkönyvként
kezelni a Roló alatt-ot, mert pont ezekből a hírekből és a magyarázatukból tárul
elénk a legtisztábban a közelmúlt. „Kevés országban vetik meg ennyire az
elesetteket, mint nálunk, vagy éppenséggel néznek el fölöttük. Verbálisan
mindig nagy az aggodalom, hogy aztán csak az a pár száz megszállott szociális
munkás, szeretetszolgálati aktivista maradjon, akik most … is próbáltak valamit
tenni.” Látlelet. Gyógyítható? Ki tudja, majd kiderül.
Sajnos Megyesi Gusztáv már nincs velünk, hogy megírja, amit lát.
(Megyesi Gusztáv: Roló alatt; Magvető, 2016; 3990 Ft)
