„Szarvasbogármennydörgés”

Esterházy Péter Fuharosok című regényét nehéz műfajilag besorolni, eleve már az is kérdéses, hogy egyáltalán regényről van-e szó, mivel alig 40 oldalas. Pontosan nem tudni, hol játszódik, és azt sem, hogy mikor. Talán a történelmi Magyarországon vagyunk, akkor, amikor a lovaskocsi és szekér volt a legfőbb közlekedési eszköz. Zsófi nővéreivel és édesanyjával lakik egy falu szélén, messze másoktól. A család életét a Fuharosok megjelenése kavarja fel. A fuvarosok tájnyelvi alakja nem túlságosan ismert, de az elnevezés misztikussá teszi ezeket a férfiakat, pedig nincs bennük semmi különleges. A szép szál legények a kocsi hátterében fekszenek farkasbundákon, ellentétben a kocsisfiúkkal - és Bolondkával, aki lábuknál kuporogva velük utazik. Zsófi Bolondkát Lovagnak hívja és kapcsolata vele teljesen más, mint a fuharosokkal. A ki nem mondott szavak, érzelmek és tettek balladai hangulatot teremtenek, és a történet vége felé csak az érezhető, hogy a hatalom és az erőszak mozgat mindent. „Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős.” Zsófiból Zsófia lesz amikor továbbmennek a fuharosok, és mindenki úgy tesz, mintha ez a világ működésének természetes velejárója lenne. Pedig a szarvasbogaraknak nem szabadna mennydörögni.

(Esterházy Péter: Fuharosok; Magvető, 2016; 1690 Ft)