Művésznő gumicsizmában

 A pandémia rengeteg szomorú mellékhatása közül az egyik kisebb a könyvtárak és a közművelődési intézmények ideiglenes bezárása volt. Persze egy ideig meg tudtuk oldani, hogy a gyerekeket ellássuk olvasnivalóval: itthon rengeteg könyv van, kértünk és adtunk kölcsön, majd elkezdtem böngészni az online antikváriumokat utánpótlásért. A Piknik könyvek sorozat pont jó volt a korosztályuknak, ezekről nekem is jó emlékeim maradtak (bár csak az örök kedvenc Adrian Mole volt meg belőle). Anno több más kötetet is olvastam közülük, Danny, a szupersráctól a Bocsáss meg, Madárijesztőig, mind remek volt. A válogatás közben rögtön lecsaptam Malgorzata Musierowicz A Hazudozó című regényére is, melyről többször hallottam már kedvenc irodalmi közösségemben. A Hazudozó címszereplője a tizennégy éves Anielka, aki a hetvenes évek Lengyelországában él halász édesapjával egy tengerparti kis faluba. Édesanyja halála miatt nagy szabadsága van, a kontroll nélküliségét nem könnyíti meg szárnyaló fantáziája sem. Mivel a képzelőerejénél csak tettvágya nagyobb, miután találkozik egy helyes fiúval, annak lakóhelyén levő, de tőlük távol eső középiskolába küldi el felvételi jelentkezését egy nyomdaipari iskolába, hogy továbbra is kapcsolatban lehessen vele. A teljesen önállóan kitalált és végrehajtott költözés után rokonainál talál helyet és elkezdi új életét. Az egyik jóindulatú füllentés követi a másikat, és végül sok erőre van szüksége, hogy kikeveredjen a hazugságok hálójából.

„- … Engem érdekel a nyomdászat! Apám nyomdász, a nagybátyám szintén, a mama szedő, a nővérem és sógorom pedig kemigráfián dolgozik. Családi betegség.

- Az én papám mélytengeri halász, én mégsem érzek elhivatottságot a heringfogás iránt. Engem a film érdekel. Meg a színház.”

 A regény erőssége a történet ereje, mely nálunk még a fiúkat is lekötötte, nem morogtak, hogy ez „lányos”. A karakterek szerethetőek, igaziak és tükröt mutatnak az olvasóknak – azonnal felismerhetjük a korszakoktól és országoktól független, örök emberi jellemzőket. Felnőttként olvasni A Hazudozót több szempontból is érdekes volt. Elsőként én még emlékeztem arra, amikor Lengyelországban még nagy volt a szegénység, működött a jegyrendszer és a társbérlet. Olvasás közben sokszor beszélgettünk erről, mert a gyerekeimnek mindez teljesen idegen volt. Másrészt szülőként, mai fejjel elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyire önállóan döntsön az életéről egy kamasz, de abban is biztos vagyok, hogyha gyerekként nagyon imponált volna Anielka viselkedése. Öröm volt olvasni ezt a regényt, és biztos, hogy beszerzem az írónő másik, magyarul megjelent könyvét is.