Általában szeretem az analógiákat, sokszor használjuk a mindennapi életben, legyen szó szinte akármiről. A gyerekek is könnyebben értenek meg egy számukra idegen elgondolást, és sok felnőttnél is működik. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a tavaly megjelent Egy galaxissal odébb című kötetre, bár nem túl gyakran olvasok sci-fit. Nagyon kellemes meglepetés volt, mert a bemutatott szakterületek átláthatóak, érdekesek voltak. Azt pedig kifejezetten jól sikerült megoldani, ahogy a tömegkultúra divatos termékeit használták a szerzők analógiaként. Három fejezet közül az első a Csillagok és háborúk címen fut, olvashatunk például az Identitásformálásról az új Star Wars-trilógiában. Scheirich Zsófia nagyon jól összegyűjtötte, hogy melyik szereplő miért dönt úgy, ahogy a filmekben. Az egyetlen bajom az volt, hogy ezeket az epizódokat én még nem láttam, és most, hogy már minden fordulatot tudok, valószínűleg nem is fogom megnézni – de ez nem a szerző hibája, hanem az enyém, miért kell nekem mindig olvasni filmnézés helyett. 😊 Kiss László a Kapcsolat film alapján írt arról, hogy mennyi esélye van az életnek a „közeli” bolygókon – eddig nekem még senki nem tudta ennyire plasztikusan elmagyarázni azt, hogy mit jelent az exobolygó. Polyák Gábor médiajogi írásait mindig elolvasom, de a magyar médiahelyzethez képest kifejezetten szórakoztató volt ezen írásában végignézni, hogy hogyan működnek a Marvel univerzumban az álhírek és a dezinformáció. Lőrincz Andrea Stephen King regényeinek rengeteg szempontból végig vizsgált elemzésével ér véget az első fejezet, és következik a második, Jöjjön, aminek jönnie kell című. Látatlanban úgy gondoltam, hogy ezek a robotos, jövőkutatós témák messzebb állnak tőlem, de mind Kánai András, mind Hefter Estilla és Nagy Ádám írása is lebilincselt. A harmadik fejezetből Kunetz Zsombor és Nagy Ádám írására voltam leginkább kíváncsi, mert már régebben is tudtam, mit jelent a QALY mérőszám, és nagyon kedvelem a Men in Black című filmet. Szenzációs, ahogy a feketeruhások virtuálisan végigmennek magyar egészségügyön – sajnos ez utóbbi az elmúlt hónapokban még rosszabb állapotba került (kérünk mindenkinek egy neutralizálást -persze ez csak irónia). Keserű József ork-elemzése szomorú aktuálpolitikai eseményre reflektál. „A mitológiában és a modern populáris kultúrában megjelenő szörnyek a legtöbb esetben valamiféle archetipikus, ösztönösen bennünk élő félelem kivetülései, megtestesülései. … Képzeletbeli lényekben, szörnyekben és mítikus történetekben jelenítjük meg, nagyítjuk fel és éljük meg legbelsőbb szorongásainkat vagy éppen illetlennek tartott vágyainkat. De vajon miféle félelem (vagy inkább: miféle előítélet) ölt testet a tolkieni orkábrázolásban? Számos dolog utal arra, hogy az orkok ábrázolásán keresztül valójában egy több évszázadra visszanyúló hagyomány jelenik meg az angol professzor halhatatlan műveiben: az embert, azon belül is a nyugati kultúrát mélyen átható félelem az idegentől.” Az utolsó két elemzésben a Pál Gábor egy magyar szerepjátékról, Nagy Ádám és Erőss Gábor pedig a magyarok felbukkanásairól ír a sci-fi és a fantasy világában. (Tudtátok, hogy a Szárnyas fejvadász című film eredeti nyelvű verziójában is vannak magyarul elhangzó mondatok?)
Kifejezetten kellemes élmény volt
az Egy galaxissal odébb kötetet elolvasni - intelligens emberek írásai,
tudományos alapossággal és hétköznapi szintre hozott érthetőséggel. Nem bántam
meg, hogy kirándultam egyet a szépirodalom nekem biztonságos területéről.
(Filippov Gábor - Nagy Ádám - Tóth Csaba: Egy galaxissal odébb; Athenaeum Kiadó Kft. 2020)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése