Esterházy Péter már öt éve nincs velünk, hiánya soha nem pótolható veszteség a magyar irodalomban. Egyedi volt: saját stílussal, saját szemléletmóddal rendelkezett. Még azok is azonnal felismerték néhány sor után a munkáit, akik nem olvasták az összes írását. Akár regényt, akár publicisztikát írt, mindig ugyanaz az arisztokratikus, néha kicsit fanyar, de igazságos és kristálytiszta mondanivalót kaptuk tőle. A stílusa iskolát teremtett és utánozhatatlan volt, bon mot-jai szállóigévé váltak.
Április 14-én lett volna 71 éves, biztos örülne, ha születésnapi ajándékként a könyveit olvasnánk. Például a Ki szavatol a lady biztonságáért? című ikerregényét, mely először
1982-ben jelent meg, majd az 1986-os Bevezetés a szépirodalomba kötet részévé
vált. Önálló műként is megállja a helyét, ráadásul két fontos női szereplőt
ismerhetünk meg olvasásakor. Daisy és Ágnes két nagyon különböző karakter, és
ezzel együtt különböznek a hozzájuk tartozó szövegek is. Daisy csapongó,
mulatóbeli szövegében a kettősségé a központi szerep: transzvesztiták a
fellépők a műsorban, hol a férfiségük, hol a női mivoltuk a fontos. A kisregény
tele van vendégszövegekkel és más írók elrejtett nevével - igazi kaland ezek
megtalálása. (A Ki szavatol a lady biztonságáért? cím is eredetileg idézet egy
Ottlik novellából.) A második részben Ágnes történetét olvashatjuk, bár az
igazi főszereplő a kövér „lektorijelentésíró”, aki szerelmes lesz ebbe a
titokzatos nőbe. A szerelem és a kapcsolatok mellett az evésé a főszerep: az
ételek és az érzelmek befogadása mindenkinél máshogy zajlik. „Vesszővel végződik,
vesszővel végződik, mondogatta a szívében.” Sajnos Esterházy életművére már pont került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése