Karma és birkák a Tafoya birtokon

A múlt században még teljesen máshogy ment az egyetemi/főiskolai felvételi, mint manapság. Például magyarból akkoriban feladatsor adtak az írásbeli felvételin – az egyik feladatra kristálytisztán emlékszem: könyvajánlót kellett írni a kedvenc irodalmi alkotásunkról. Én Richard Bradford Oly távol az ég című regényéről írtam és maximális pontot kaptam rá. Arra már nem emlékszem, hogy konkrétan mit írtam, de az biztos, hogy nagyon lelkes voltam. Hogy mi fogott meg ebben a regényben még kamaszként, nem egészen értem, tulajdonképpen ez az idősebb korosztálynak íródott (ellentétben Bradford másik könyvével, a Lángoló hajnali ég cíművel – igazi szívfájdalmam, hogy csak ezt a két könyvet írta). A történet szerint David A. Reed élete elrontott üzlete után egyéves luxus Mercedes-ével száguld Texasból Új-Mexikó felé, mikor hajnalban elalszik, és kisebb balesetet szenved. Pont arra jár Cruz Tafoya, ő hívja mentőket. Ez a véletlen találkozás után összefonódik a két ember sorsa, bár elsőre semmi közös nincs bennük. Az „angló” és a spanyol eredetű „bennszülött” életében, életvitelében nagyítóval sem lehetne azonos eseményeket találni, de az alap emberi értékek közül mindkettőjüknek ugyanazok fontosak. David ott marad Cruz birtokán és megpróbálja hasznossá tenni magát – az állatok terelésétől a könyvelés rendbetételéig mindennel foglalkozik, míg lehetőséget kapnak a Tafoya birtok egy olyan részéhez hozzájutni, mely régen a családé volt, de elcsalták tőlük. Az események érdekes fordulatot vesznek, de most ne krimiszerű izgalmakra gondoljunk, hanem a mindennapok hol fent, hol lent tragédiáira. Bradford sajátos stílusa mellett - melyre leginkább a fanyar humor és a tűéles leírások jellemzők – mindenképpen szeretném megemlíteni a kiváló jellemábrázolásokat: orvosból lett gazdálkodó, alkoholista pap, törtető ügyvéd, megalkuvó politikus, balek fiú- és talpraesett lánygyermek, mind-mind összetett alakok, akiket szeretünk, sajnálunk vagy éppen undorodunk tőlük. A regény eredetileg 1971-ben jelent meg (magyarul 1977-ben adták ki), de a hatvanas évek Amerikáját vetíti elénk: még ott van egy csapat félrecsúszott hippi és a gazdasági élet hiénái is. Új–Mexikó nem tipikusan az amerikai álom színhelye, mégis szerethetően ábrázolja az író. Kíváncsi vagyok erre az ajánlóra hány pontot kapnék. Konkrét válasz helyett annak is örülök, ha elolvassák a könyvet. J