A Tizenkétker pokla

Karácsony után akartam írni Zoltán Gábor Orgia című könyvéről, de első gondolatom az volt, hogy az ünnep utáni időszakban nem kellene a II. világháború szörnyűségeiről írni. Aztán mélységesen elszégyelltem magam – a nyilas rémtettek megtörténhettek 1944 őszén és telén, de a beigli és a halászlé mellett szóba inkább ne hozzuk? Beszélni kell róla, mert az a tragédia, ami ott és akkor történt, még mindig nem került feldolgozásra egyik fél - sem az áldozatok, sem a bűnösök oldaláról sem.

Az olyan könyvek, mint az Orgia, pedig a maga nyers és brutális őszinteségével sokkal többet tesznek a megismerésért, feldolgozásért és megbocsátásért (bár abban nem vagyok biztos, hogy ezt valaha meg lehet-e bocsátani), mint körülöttünk bármelyik oktatási vagy állami intézmény.

A regényben legtöbbször Renner, a vasgyáros szemszögéből látjuk az eseményeket. A vasgyárost zsidó feleségével együtt vitték be a nyilasok a XII. kerületi központjukba, majd utána hozták szeretőjét és több munkatársát is, amikor elfoglalták és kifosztották a gyárát. A válogatott kínzások, verések és megalázások után használható embernek tartották, főleg, mert árja volt, beléptették maguk közé, majd elkezdték sofőrként használni, meg a halottak eltakarítására. Halottból pedig egyre több lett. Akiket megöltek a nyilasok, bedobtak vagy behajtották a Dunába (például az Erzsébet hídról) vagy megásatták velük a sírjukat Buda környező terein és belelőtték őket.

„- Na Robi, hova lettek a zsidók? – kérdezi az egyik őr, amikor visszaérnek a Városmajor-utca 37. elé, és kiszállnak.

-Erzsi nénihez vittük őket. ő dajkálja őket mostantul.

Elégedett nevetés fogadja a választ.„

A háború végnapjain mindenki érezte, hogy közel a vég, az oroszok már Budapest határánál voltak, aki tudott, menekült. A nyilasok viszont kihasználják a hatalmukat és olyan borzasztó dolgokat művelnek, ami emberi ésszel felfoghatatlan. Nemcsak a zsidókkal szemben, hanem mindenkivel: a gazdagabbakkal, a kommunistákkal, a boltossal, akire azt mondják, hogy árdrágító. A Városmajor-utca 37., a nyilasközpont falai között pedig megelevenedik a pokol. A regényben a nyilasok saját nevükkel szerepelnek, mint például a hírhedt Kun Páter, de áldozatok nem beazonosíthatók. A szerző levéltári kutatásokból és túlélők emlékeiből rekonstruálta az eseményeket, melyek tényleg borzasztóak. Mégis el kell olvasni ezt a könyvet, mert ez soha többé nem történhet meg. A kötet 2016-ban jelent meg és nem értem, hogy miért nem lett ismertebb – akármennyire is felkavaró, muszáj elolvasni.

(Zoltán Gábor: Orgia; Kalligram 2016; 3490)

A lebombázott Erzsébet híd 1945, Fotó: Fortepan

Virrasztani a semmiért

Vannak olyan könyvek, amiket akkor is el kell olvasni, ha túlságosan hatnak ránk, ha olyan világot mutatnak be, amelyet nem ismerünk, és magunktól nem mennénk oda. Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című kötete folytatja azt az irányt, amelyet előző novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya elkezdett, de mindenben feljebb lépett. Tömörebb és koncentráltabb a szöveg, még megrázóbbak a történetek, még jobban összemosódik a vélt és a valós, az ébrenlét és az álom, a fizikai és lelki fájdalom. Jászberényi Sándor haditudósítóként évek óta járja a Közel-Kelet és Afrika harcokban álló országait, nem karosszékben ülve, az internetről szedte az élményeit. A témák a szó szoros értelembe véve szembe jöttek vele - látta, hallotta, érezte őket. Bár a kötet elején leszögezi, hogy minden leírt történet a képzelet műve, de ez nehezen hihető. Saját erővel rendelkeznek ezek a novellák, olvasás közben megfognak, és nem engednek, akkor sem, amikor már régen letettük a kötetet. A főhős Maros Dániel fotós és tudósító, régi ismerősünk. Ugyanúgy alkoholgőzben úsznak a napjai, de most krónikus alváshiány is sújtja, és folyamatosan kisfiát hiányolja és hallucinálja, aki az elvált feleségénél maradt. Esetében a józanság és az őrület már nem egymás alternatívái, és ez a módosult tudatállapot életformájává válik Afrika forró vidékein. Viszont hozza magával az európai keresztény normákat, és ez megakasztja a beilleszkedést. Ahogy a címadó novellából megtudjuk, a fehéreknek nemcsak az izzadságuk büdösebb, mint a feketéknek vagy az araboknak, hanem a hagyományaik is mások. Amíg gondot okoz Marosnak egy körülmetélt prostituáltat használni, vagy emberként tekint egy verekedésből élő gyerekre is, lehet, hogy ott él, de nem olyan, mint ők. Amíg kérdés számára, hogy meg lehet-e ölni egy tizenéves fiút kihallgatás közben vagy biztosítani kell a genfi konvenció előírásait, addig más dimenzióban van. Minden novella más miatt lesz megrázó és emlékezetes, és egyik sem ad reményt. Ahelyett, hogy a hazánkban jelenleg a csapból is folyó idegenellenes propagandának hisznek, inkább ezt a kötetet kell elolvasnia annak, aki tudni szeretné, mi miatt menekülnek el sokan az otthonukból a világ nem is annyira távoli részén.

(Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája; Kalligram, 2016; 2990 Ft)

Emember

Az emember szó Kazinczy Ferenc egyik kedvenc, saját maga által kitalált nyelvújító szava volt. "Az embert jelölte a szó, aki képes volt önmagát többé tenni... az emember a kultúrember, a művelt ember, a nyugati ember, az emember Odüsszeusz és Faust és Don Giovanni." Kazinczy ezek alapján az eszmék alapján próbált élni, és ugyanez volt jellemző különleges barátjára, Angelo Solimanra is - mindketten szabadkőművesek voltak a XVIII. századi Bécsben. A II. József uralkodása alatti felvilágosult légkör kedvezett nekik: itt kötött barátságot egymással a 27 éves magyar nemes és a nála 38 évvel idősebb, gyermekként Afrikából rabszolgának elhurcolt udvarnok. Mindketten kimagaslóan intelligensek és műveltek voltak és mindketten rettegtek attól, hogy barbárnak tartják őket. A bécsiek szerint Kazinczy magyarsága miatt volt barbár, Angelo Solimant pedig fekete színű bőre jutatta ebbe a kategóriába. Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye fordulatosan mutatja be ennek a két alaknak a furcsa mód összefonódó életét. A történelmi háttér a nyelvújítás kora, mely az író remek stílusától lapról lapra megelevenedik. A regénybeli mesélő Kazinczy felesége, Török Sophie, aki tárgyilagosan meséli el férje és a családjuk sok nélkülözésben részt vevő életét. Az Aegon-díjas történet végén kiderül, hogy mi köze volt Kazinczynak ahhoz, hogy miután Soliman meghalt, lenyúzott bőre múzeumba került, mint kiállítási tárgy.

(Péterfy Gergely: Kitömött barbár; Kalligram, 2014, 3490 Ft)