Emember

Az emember szó Kazinczy Ferenc egyik kedvenc, saját maga által kitalált nyelvújító szava volt. "Az embert jelölte a szó, aki képes volt önmagát többé tenni... az emember a kultúrember, a művelt ember, a nyugati ember, az emember Odüsszeusz és Faust és Don Giovanni." Kazinczy ezek alapján az eszmék alapján próbált élni, és ugyanez volt jellemző különleges barátjára, Angelo Solimanra is - mindketten szabadkőművesek voltak a XVIII. századi Bécsben. A II. József uralkodása alatti felvilágosult légkör kedvezett nekik: itt kötött barátságot egymással a 27 éves magyar nemes és a nála 38 évvel idősebb, gyermekként Afrikából rabszolgának elhurcolt udvarnok. Mindketten kimagaslóan intelligensek és műveltek voltak és mindketten rettegtek attól, hogy barbárnak tartják őket. A bécsiek szerint Kazinczy magyarsága miatt volt barbár, Angelo Solimant pedig fekete színű bőre jutatta ebbe a kategóriába. Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye fordulatosan mutatja be ennek a két alaknak a furcsa mód összefonódó életét. A történelmi háttér a nyelvújítás kora, mely az író remek stílusától lapról lapra megelevenedik. A regénybeli mesélő Kazinczy felesége, Török Sophie, aki tárgyilagosan meséli el férje és a családjuk sok nélkülözésben részt vevő életét. Az Aegon-díjas történet végén kiderül, hogy mi köze volt Kazinczynak ahhoz, hogy miután Soliman meghalt, lenyúzott bőre múzeumba került, mint kiállítási tárgy.

(Péterfy Gergely: Kitömött barbár; Kalligram, 2014, 3490 Ft)