Vannak olyan regények, amelyeknek nagyon hatásosan kezdődnek. Joanna
Bator Szinte éjsötét című könyve ilyen, annyira magával ragad a történet, hogy
szinte képtelenség letenni. Az írónő harmadik magyarul megjelent művének főhőse
Alicja, újságíróként dolgozik, és legújabb feladata kapcsán, eltűnt gyerekek
után nyomozva tér vissza szülővárosába, Walbrzychba. Édesapja, a helyi vár
amatőr kincsvadásza 15 évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta nem járt itt, de
a múlt nehéz örökségét folyamatosan vitte magával, úgy, hogy sokszor tudatában
sem volt. "A vár azon kevés dolgok közé tartozott, amelyek továbbra is
ugyanolyan nagynak, csodaszépnek látszottak, mint gyerekkoromban. Felhúztam az
öreg faliórát, és amikor az inga lengeni kezdett, úgy éreztem, mozgásba lendül
a benne raboskodó idő."
A városban különös dolgok történnek, háziállatokat gyilkolnak,
feltűnik egy önjelölt próféta követőivel és gyerekek tűnnek el. „Páncélos
Alicja”, ahogy az újságnál hívják, elkezdi felgöngyölíteni a történetet. Ahogy
követi a nyomokat, megismeri saját családja múltját is. Súlyos titkok,
elrejtett és elfeledett tragédiák derülnek ki, magyarázatot adva a jelenre is.
Rég halott nővére, akivel elválaszthatatlanok voltak gyerekkorukban,
macskafalóknak hívta a megtestesült rosszakat. Ezek a titokzatos lények ismét
feltűntek, és az ellenük való harcban a macsaknénék segítenek. A mesteri
történetszövés és jellemábrázolás mellett a regény különleges, sokszor
misztikus hangulatát kell kiemelni: mintha a lengyel Twin Peaks-ben járnánk. A
végső összecsapás után helyre áll az egyensúly a városban és Alicjánál is. A
gonoszok mindig jelen vannak a világban, lehetnek nácik, orosz katonák, zavart
elméjűek, pedofilek vagy csalók - egy a fontos, hogy a macskanénék is ott
legyenek, ha szükség van rájuk.
Ha külön is értékelném a könyveket, ez biztos ötcsillagos lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése