Két veterán
katona, akik 1919-ben megpróbálják megállás nélkül átrepülni az Atlanti-óceánt
Új-Fundland és Írország között. Egy szökött rabszolga, aki 1845-ben Írországba
megy Amerikából, hogy szónoklatokat tartson a rabszolgatartás ellen. Az
amerikai Mitchell szenátor, aki 1998-ben koordinálja az írországi békefolyamat
megteremtését. Ők a főszereplői Colum McCann Transatlantic című regényének. A
három szálon futó történet teljesen különböző időszakokban játszódik, de a
helyszínek azonosak. Mindenki mozog: a Zöld Szigetről Amerikába vagy fordítva,
és nem csak földrajzi távolságokat tesznek meg a szereplők, hanem az utazások a
saját, belső fejlődésüket is szolgálja. A változást minden szereplő óhajtja: a
pilóták az első világháborúban átélt borzalmaktól menekülnének, a Frederic
Douglass volt rabszolgák láncaiból készült súlyzókat tart magánál örök emlékül,
a szenátor a merényletek ártatlan áldozatait képzeli maga elé, bárhol is van. A
férfiak alakjait nagyon finoman ellenpontozzák a női sorsok, komoly szerepük
van a történet alakulásában is. A regény néha szenvtelennek tűnő stílusa
rengeteg érzelmet rejt. A mű másik, mindenképpen elismerésre méltó vonása a
nagyon pontosan szerkesztett történet. Mint a legfinomabb pókháló, úgy futnak össze
a szálak, ahogy egyik szereplő összetalálkozik a másikkal, vagy tudtán kívül
hatással van valakire, akár évtizedek múlva. "Ha elképzeljük a múltat,
előrevetítjük a jövőt." Conor McCann második, magyarul megjelent könyve -
habár sok mindenben más - hasonló sikerre számíthat az olvasók körében, mint az
első, a "Hadd forogjon a nagyvilág" című regény.
(Colum
McCann: TransAtlantic; Magvető, 2015, 3490 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése