Már akkor sem volt divatos olvasmány, amikor húsz évvel
ezelőtt megkaptam, ma pedig már teljesen anakronisztikusnak hat. Pedig nem ez
az irodalmi alkotás változott meg, hanem a világunk gyorsult fel elképesztő
módon. Deák Tamás Egy agglegény emlékezései című könyvének témája akár még
divatos is lehetne ma: egy negyvenes középiskolai németnyelv-tanár eldönti,
hogy egyedülállóként fog élni, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy
magányosan. A regényben megismerkedhetünk a főhős szinte mindegyik
hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatával, és a lányokon-asszonyokon
keresztül a világával és a világlátásával. A nők mellett nagy szerep jut a német és a francia irodalomnak és a megírni szándékozott filozófiai művének, a "A méltóságát vesztett világ"-nak is.
Azt, hogy mennyire más ma élni, abból is látszik, hogy Antal
több oldalon keresztül magyarázkodik, hogy miért „nőtlen”. Manapság a
szingliség mindkét nemnél elfogadott, sőt divatos. Nekem a legfurcsább élmény a
mostani újraolvasáskor, hogy ezt a könyvet nem lehet gyorsan olvasni.
Folyamatosan kényszeríteni kellett magam, hogy lassítsak a tempón, mert itt nem
elég átfutni a sorokon. Meg kell adni az időt az elmélyülésre, a mondatok,
gondolatok ízlelgetésére. Ez nem azt jelenti, hogy nehéz vagy értelmezhetetlen
lenne a szöveg – nagyon jó olvasni, humoros és komoly részek váltogatják
egymást. Csak éppen meg kell adni a módját az olvasásnak és hagynunk kell, hogy
a szöveg ritmusában haladjunk.
Amikor ajándékba kaptam Antal történetét, a harmadik
fejezetben megjelenő hosszú hajú diáklányhoz álltam közel korban. Ma inkább a
főhős az én korosztályom, de akkor is, és most is sokat jelentett nekem ez a
regény. Deák Tamás sajnos egyik munkájáért sem kapta meg soha azt az
elismerést, ami járt volna neki.
(Deák Tamás: Egy agglegény emlékezései; Magvető, 1981)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése