Dávid és Góliát apostolok a Mississippi mellől

1835. november 30-án született Mark Twain, akinek a művei nélkül nehéz elképzelni egy ifjúsági könyvespolcot. Hiába száznegyvenegy éve írta a Tom Sawyer kalandjai című regényét, egy mai gyereknek is maximálisan élvezhető. Azt a fajta csibészséget és tiszta humort árasztja, mely azonnal hatással van egy olyan fiatalra is, aki nem látott még élő patkányt sem, nemhogy zsinóron lengetett döglöttet. A regény egyes történetei beépültek a köztudatba, azonnal mindenki tudja, hogy hogyan lehet úgy vonzóvá tenni a nemszeretem munkákat, hogy a végén az járjon jól, aki közvetíti a feladatot (ahogy a kerítésfestésnél történt). Az is közismert, amikor Tom cserélgetéssel begyűjti a színes cédulákat, melyet a bibliaismeretért lehet kapni (persze egy sort sem ismer az Írásból, nem hogy kétezret), így ő lesz a verseny nyertese. Arra a kérdésre, hogy nevezzen meg két apostolt, Dávidot és Góliátot sikerül mondania. J A történetek egy része bármikor és bárhol megtörténhet, de vannak bizarr vagy éppen ijesztő részei is. Mai fejjel nekem inkább rémisztő az a fejezet, ahol az eltűntnek hitt gyerekek megjelennek a saját temetésükön, de a Nagyobbik jól szórakozott rajta.

„A könyvben leírt kalandok nagy része valóban megtörtént, egyik- másik velem, a többi hajdani iskolatársaimmal. Huch Finnt, akárcsak Tom Sawyert, az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam – három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne a regényszerkesztés szabályai szerint. Az itt említett babonákat történetünk idejében – a harminc-negyven évvel ezelőtti Nyugaton – a gyerekek és a rabszolgák még nagyon komolyan vették. Noha könyvemet legfőképpen gyerekeknek szántam, remélem, a felnőttek sem teszik majd félre, hiszen szeretném bennük is gyengéden felidézni, milyenek voltak valamikor, hogyan éreztek, gondolkoztak és beszéltek, s olykor micsoda különös dolgokba keveredtek. „ Tom Sawyer kalandjai, előszó”

Idézzük fel Tom Sawyer története mellett Huckleberry Finnt és a Koldus és királyfit is - jó rádöbbenni, hogy vannak olyan klasszikusok, melyek tulajdonképpen modernek.