Rugalmas szögmérő a hegyen

Daniel Kehlmann még csak negyvenes éveinek elején jár, de ismert és elismert szerző német nyelvterületen és szerte a világon. Már írtam F című regényéről 2015 elején, az a műve is remek volt. 

Tavaly megjelent El kellett volna menned című kisregényét már magyarul is olvashatjuk, majd gondolkozhatunk rajta, esetleg félhetünk tőle. Az alaptörténet már más is feldolgozta, ismerős lehet: egy forgatókönyvíró kibérel egy vidéki házat és családjával odaköltözik, hogy nyugodtan tudjon írni. 

A hegy tetején álló házban kísérteties események történnek, és a falusi boltos hiába figyelmezteti az írót, hogy menjenek el, mire menekülne, már késő. 

„És bár minden erőmet összeszedtem, hogy eltoljam magamtól a gondolatot, mégis az járt az eszemben, hogy ez az egész olyan, mintha belecsöppentem volna valamelyik filmembe. De ettől nem lett jobb. A filmben vicces, ha derékba törik egy élet, mert a szereplők közben okos szentenciákat mondanak, a valóság azonban szomorú és undorító.” Az éppen írt forgatókönyv története és az író élete, a kimondott és a leírt mondatok összefonódnak és a múlt árnyai mindent elborítanak. A boltostól kapott szögmérő már csak a kizökkent világot mutatja, de segíteni nem tud. Különös és misztikus ez a történet, tele befejezetlen mondattal, és feltett, de meg nem válaszolt kérdéssel. A válaszokat az olvasóknak kell kitalálni, hogy nehogy úgy járjanak, mint a regény főszereplője. Daniel Kehlmann magyarországi népszerűségét bizonyítja, hogy ő lesz a budapesti Könyvfesztivál díszvendége 2018-ban.

(Daniel Kehlmann: El kellett volna menned; Magvető, 2017; 2499 Ft)