Egy könyvtári látogatáskor találkoztunk először Tom Watson
Pálcikakutya könyveivel. A könyvek külalakja alapján úgy gondoltam, inkább a
hatévesnek való, de először a tízéves csapott le rá, és utána teljes
egyetértésben olvasták a történeteket. A vonalas füzetet imitáló könyvek
egyszerű, de kedves rajzokkal vannak tele, melyek feldobják az öt kutyáról
szóló történeteket. A szöveg egyébként eléggé megosztó - hogy őszinte legyek,
én nem kedvelem olyan nagyon, de amióta jelen van az életünkben, azóta a
gyerekek édesapjukkal olvasnak este mesét és mindhárman nagyon élvezik. (Lehet,
hogy fiúknak jobban bejön?)
Megihlette a nagyobb gyerekem,
meg a kisebbiket is.
A Pálcikakutya és a spagettiben – meg a többi
általunk olvasott könyvben is – a történet arról szól, hogy az öt kutya:
Pálcikakutya, Csíkos, Pindur, Nelli és Blöki nagyon éhes és valamilyen
furfangos módon ennivalót szereznek. „Pindur suttogva folytatta: - Az evés
élvezetének a felét a szagolgatás adja. Mindenki tudja. De az emberi lények evés
közben sohasem használják az orrukat. Mi sokkal okosabban, örömtelibben
csináljuk. A mi orrunk beleér az ételbe, miközben eszünk. A szaglást és a
rágást pedig egy mindent magába foglaló, szuperérzékeny, különleges evési
gyönyörben egyesítjük.” A kutyák
jelleme szépen ábrázolt és jól kidolgozott, minden helyzetben ki-ki a saját
vehemenciája szerint reagál. Ami miatt ajánlom a könyveket, hogy olyan témát
választott, mely a koruknak megfelelően érzékenyíti a gyerekeket. A felelős
állattartás, a kóbor állatok és általában az otthontalanság is sokkal fontosabb
téma lett nálunk és a gyerekek máshogy értékelik ezeket a helyzeteket.
Pluszpontot ér az író személye: Tom Watson Ohio kormányzójának írt szövegeket,
de dolgozott marketing és hirdetési területen is, majd rájött, hogy inkább
gyerekkönyveket szeretne írni választási beszédek helyett. Véleménye szerint a
gyerekek okosabbak a felnőtteknél.
(Tom Watson: Pálcikakutya és a spagetti; Maxim Könyvkiadó;
2499 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése