2022: 101 könyv, 30708 oldal

 Mielőtt az idei olvasmányélményeimről írnék, gondoltam jó ötlet lenne visszatekinteni az elmúlt évre. Több könyvről írtam részletesen, de sok kimaradt, pedig a tavaly elolvasott 101 könyv között sok említésre méltó van még.

 

Csabai László: Szindbád, a detektív

A száz éve játszódó összefüggő novellafüzér főszereplője egy fiatal magyar detektív. Szépen megrajzolt helyszínek és eredeti szereplők, felsorakoztatva az emberiség számtalan pozitív és negatív tetteit. A bűntettek is érdekesek voltak, nem erőltetett a krimiszál sem. Remekül mutatta be a huszadik század első felét, szerettem, ahogy összeértek a történetek, a végén levő csattanó pedig a helyén volt. Ez volt az első könyvem Csabai Lászlótól, de biztosan elolvasom a többi művét is.

 Fahidi Éva: A Dolgok Lelke és Edith Eva Eger: A döntés

Egyszerre talált meg ez a két könyv, pedig A Dolgok Lelke már évek óta ott állt a polcon, de nem mertem belekezdeni. A holokauszt felfoghatatlan, érthetetlen és elfogadhatatlan, a túlélők visszaemlékezései azért is fontosak, hogy soha többet ne történhessen meg ez a szörnyűség. Fahidi Éva könyvéből sugárzik a derű, a legszörnyűbb helyzetet is azért tud túlélni, mert belekapaszkodik a csodaszép gyerekkorába és az őt meleg szeretettel körülvevő családi emlékeibe. Edith Eva Eger könyvében máshol vannak a hangsúlyok, de ugyanaz a megmagyarázhatatlan erő és bizakodás nála is ott van, és nagy motivációt tud nyújtani másoknak, akik megtorpantak az útjukon. Közös pont az életükben a tánc és a mozgás szeretete, és hogy gyűlölet helyett az életet választották. Edith Eger most 95, Fahidi Éva 97 esztendős – csodálatos teremtések, igazi példaképek.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Ilyen, amikor egy igazi angol úriember leírja állatgyűjtő expedíciókon szerzett élményeit. Elképesztőek voltak ezek az ötvenes évekbeli utazások, a világ még sokkal érintetlenebb volt, például Komodo szigetére még a helyiek sem tudták, hogy lehet eljutni. Ennek ellenére, hatalmas lelkesedés és tettvágy volt már akkor is jellemző Attenboroughra, ahogy a maga szerény és kedves módján elintézett minden adminisztratív és egyéb akadályt a felidézett három utazásánál. Bár óriástatut ő sem tudott gyűjteni, rengeteg információt megtudhatunk a könyvéből: a kisebb tatuk ennivalójához földet kell keverni, és akkor nem lesz hasmenésük, a komodói sárkányoknak rossz a hallásuk és régen a matrózok valószínűleg a lamantint nézték sellőknek. Szenzációs könyv, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt szórakoztató és élményekkel teli. Eddig Durrell volt a kedvencem ebben a témakörben, de ezentúl Attenborough is többet fogok olvasni. 

Henri Perruchot: Van Gogh élete

Miközben olvastam jöttem rá, hogy a leghíresebb történetei kivételével eddig alig tudtam valamit Van Goghról. A szerző igazán felkészült, komoly kutatómunkát végzett, ez például látszik a festő és az öccse közötti levelezés bemutatásában. Ezek az idézetek nagyon jól ábrázolják Van Gogh személyiségét, sérültségét és ezzel összefüggésben betegségét. Számomra nagy segítséget jelentett, hogy nemcsak a festő életének helyszíneit mutatta be, hanem az ott készült képeket is, és azokat elemezte a színhasználattól a témaválasztásig. Sokszor jutott eszembe, hogy vajon mi lett volna Van Gogh sorsa, ha egy jómódú polgári családba születik, anyagi gondok nélkül, nyugodt körülmények között élve. Választ erre sose fogunk kapni, maradnak a csodálatos festményei és a szomorúság, hogy mindössze 37 év jutott neki.

Czakó Zsófia: Szívhang

Az elcsépelt mondás szerint egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke vagy hogy ne legyen. Czakó Zsófia második regényében mindkét történetből bőven találunk, a borsodi kórházban sokadik abortuszukra váró nők és lányok mellett a fővárosi értelmiség vitaminokkal és jógagyakorlattal megsegített hiábavaló teherbeesései ugyanazt a reménytelenséget sugallják. Szociográfiai mélységű társadalmi helyzetkép, együttérzéssel és előítéletektől mentesen. Nagyon várom a harmadik kötetét, tehetséges és szívemhez közel áll, bármit is ír.

John Hersey: Harangot Adanónak

Kellemes meglepetés volt ez a regény, nem hittem volna, hogy ennyire leköt egy kis olasz falu II. világháború alatt játszódó története. Az amerikaiak már partra szálltak Olaszországban, a tengerparti Adano településen a kivándorolt olasz szülőktől, már Amerikában született Victor Joppolo őrnagy veszi át az irányítást. Figyelmes és emberséges hozzáállásával hamar rendet teremt az évtizedekig fasiszta vezetőktől szenvedő városkában. Miután biztosította az élelmezést és az utcák tisztaságát, megpróbálja megoldani a helyiek szívfájdalmát is: hogy szerezzen egy új harangot a tőlük elrabolt és beolvasztott 700 éves helyett. A regényben szereplő sokszor ironikus humor soha nem bántó, inkább a kulturális különbségeket figurázza ki. Vannak benne emberséges katonák és kegyetlen civilek, és görbe tükröt mutat a nemzetekről szóló sztereotípiáknak is. Nagyon érdekes, hogy Hersey a Time tudósítójaként járt Olaszországban 1943-ban és négy-öt napot egy hasonló szicíliai kisvárosban töltött, ahol Frank Toscani volt a polgármester, akinek az élete sokban hasonlít Joppolo őrnagyéra. Valószínűleg róla mintázta a főszereplőt, amit az is alátámaszt, hogy amikor az író elküldte Toscaninak a regény és az abból készült film szövegét, hiába írta bele a szerelmi szálra utalva, hogy sok elképzelt rész is van benne, Toscani 250 ezer dollárra perelte be. Végül egy közös vacsora alatt elálltak a pereskedéstől, és a filmből származó összes bevételt Hersley felajánlotta a Vöröskeresztnek. Teljesen megérdemelten kapta meg a könyv a Pulitzer-díjat 1945-ben.

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Igaz az a mondás, hogy az Élet a legnagyobb rendező – végig úgy éreztem, hogy kalandregény írója nem tudott volna ennyi fordulatot kitalálni, mint ami Heinrich Harrerrel történt meg. A hegymászó a II. világháború kitörése után nem tudott visszatérni Európában, többször szökött meg az indiai hadifogolytáborból, míg Tibetbe jutott társával. A könyv legfőbb érdeme, hogy a rengeteg információt élvezetes formában mutatja be erről a titokzatos országról. Legyen szó múltról vagy jelenről, a helyi népszokásokról, a társadalmi berendezkedésről, vagy a vallásról, de akár egy átlagember mindennapjairól, alapos, de mégis könnyen olvasható stílusban ír róluk a szerző. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy milyen körülmények között, mennyire hiányos felszereléssel érték el a Tiltott Várost. Európai létükre beilleszkedésük és elfogadásuk a helyiek részéről példa nélküli volt. Harrer a Dalai Lámáról hatalmas tisztelettel és szeretettel ír, nagyon jó volt látni a kötet illusztrációi között a később, róluk készült fotókat. A kínai megszállás előtt szinte az utolsó pillanatban figyelték meg Tibetet és ebben a műben emléket tudtak állítani neki. Nagyon érdekes könyv, szerettem olvasni.

Milyen könyvek kerüljenek a karácsonyfa alá?

 Remélem, nagyon sok családban elképzelhetetlen a karácsony könyvek nélkül. Ebben az ünnepi ajánlóban több könyvet szeretnék ajánlani, hogy minden korosztály megtalálja a saját, lapok közé zárt boldogságát.

 Jolly joker nagyszülőknek, lelkes sütögető szülőknek és minden kekszrajongónak

Régebben is sok süteményt sütöttem, de ahogy növekednek a gyerekek, nő az étvágyuk is és ugye azt tudjuk, hogy az édességnek külön gyomrunk van. 😊 Segal Viktor és Szemere Katalin 100 keksz, amit szeretsz cím albumával saját magamat leptem meg, és képtelen voltam kivárni a Szentestét, amióta megvan, lapozgatom. A témaválasztás remek, ezek a falatnyi sütik nagyon praktikusak, általában gyorsan és viszonylag egyszerűen elkészíthetőek. A hagyományos ízvilág mellett számos különlegességet is tartalmaz- az isler és a bocikeksz mellett olyan sós különlegességek is vannak benne, mint a csicseriborsós háromszög, a kéksajtos vagy kolbászos-újhagymás keksz. Amiért még érdemes megvenni a kötetet, az a csodálatos kivitelezés és a szöveg stílusa. Gyönyörűek a képek benne, szép a tervezése és az egész hangulata, emellett érződik, hogy vérbeli újságíró írta – remek stílussal és érezhető szeretettel vetette papírra a recepteket. Nagyon szerethető album.

Irodalom és főzés - mindenkinek, aki szereti

Még egy könyv a főzni szerető irodalomrajongóknak: Dragomán György Adjuk meg a módját! című kötete méltó folytatása a két évvel ezelőtti Főzőskönyvnek. Ennél a könyvnél véglegesen megbizonyosodtam arról, hogy komoly összegfüggés van az étel és az élet szeretete között. A legapróbb konyhai munka is lehet örömteli feladat és az a boldogság, ahogy a szerző a végeredménynek örül, az az olvasónak is mosolyra húzza a száját (arról nem is beszélve, hogy beindul a nyáltermelés is, éhesen nem ajánlott olvasni). A kérdés továbbra is az, hogy a konyhában tartsam vagy a nappaliban a könyvespolcon, ezen még eltöprengek.

Negyvenes-ötvenes korosztály

Aki a rendszerváltás alatt/után volt huszonéves, az nagyon fogja szeretni Maros Andrástól a Sorsolják a kaszinótojást című regényt. Igazi időutazás, de sokkal több mondanivalóval és tartalommal, mintha csak az ikonikus emlékeket idézné fel. A főhős ideiglenesen abbahagyja az egyetemi tanulmányait, és állást keres, amíg kitalálja, hogy a Közgázt folytatja vagy valami teljesen mást kezd az életével. Az Expressz újságban bekarikázott egy hirdetést, és egy rövid telefonhívás után máris Ceng úr, a Magyarországra költözött kínai boltokat üzemeltető kereskedő lesz a főnöke. A tökéletes helyszínrajzok bemutatják Újpestet és a budai kocsmákat és lakásokat, de a regény fő erőssége a benne levő szereplők ábrázolása. Az eladók és az egyikük, Gyöngyi nagymamája, a kínai kolónia és András családja mind olyan felejthetetlen szereplők, akik sokszor akadályozzák, majd segítik, de mindenképpen útba igazítják Andrást, hogy megtalálja saját magát. Sokat nevettem olvasás közben, igazán humoros regény.

Kicsiknek

Berg Judit könyvei évek óta a gyermekirodalom csúcsán vannak, az igényes szövegek és fordulatos történetek a gyerekek kedvencei. Kisebb ovisoknak a Maszat sorozatot ajánlanám, a nagyobbaknak a Lengemeséket. Ezek azok a könyvek, amiket a szülő is szívesen olvas a gyerekeknek. 

Már írtam ezt az ajánlót, amikor megláttam, hogy végre-végre újra kiadták Timo Parvela Miú és Vau című regényét. Régen közös kedvencünk volt a gyerekekkel, és habár nagyobb ovisoknak és kisiskolásoknak javasolják, évek óta keresem, hogy meglegyen a mi könyvespolcunkon is. Egy dombtetőn levő házikóban éldegél együtt egy kutya és egy cica, mindennapjaik kedves tükröt mutatnak egy átlag család életéhez. Senki sem tökéletes benne, de a humor és a szeretet segítségével minden nehézséget megoldanak. Az új kiadással kapcsolatos egyetlen szomorúságom, hogy most puha kötéssel adták ki, ami teljesen érthető a jelenlegi papírárak miatt, de gyerekkönyvnél hiányzik a kemény fedél.

Iskolásoknak

Kisebbeknek Rádai Andreától a Tündérek a tajgán ajánlanám, a címével ellentétben fiúknak is izgalmas olvasmány! Felső tagozatos nagyobbaknak, Mészöly Ágnes A kupolák titka lehet megfelelő regény, főleg, aki szereti a kicsit természetfeletti, kicsit misztikus témákat. Igazából ezt a könyvet javasolnám a szülőknek is, mert erős képet mutat napjaink társadalmáról – a gyerekek nem véletlenül viselkednek úgy, ahogy.

Kamaszoknak

A gimnazistánk nyár óta rengeteg krimit olvasott és az abszolút kedvencei Kondor Vilmos regényei lettek. A Bűnös Budapest-sorozat mellett a titokzatos szerző kortárs tematikájú könyvei is bejöttek neki, így a fiúknak jó ötlet lehet tőle beszerezni az olvasnivalót. Komorabb hangulatú Mészöly Ágnestől A fekete nyár című könyve, helyüket kereső lányoknak segítséget jelenthet. Ez nem a cukormázas kamaszkor bemutatása, hanem a mangák sokszor kemény világa, de a valódi életben sem csak rózsaszínben játszódik ez az időszak (sok türelem és kitartás a szülőtársaknak).

Mi mással fejezhetném be, mint hogy olvassatok mindennap!

A legmesésebb földrajzkönyv

Több generáció nőtt fel, amióta bemutatták Nils Horgersson csodálatos utazását rajzfilmen, hatalmas sikere volt, sokan még most is azonnal énekelni kezdik a főcímdalt, ha szóba kerül. Az animációs film alapjául szolgáló regényt biztos, hogy kevesebben olvasták, pedig Selma Lagerlöf 1906-1907-ben megjelent könyve a mai napig remek olvasmány.

Az ötlet nem az ő fejéből pattant ki, az írónő felkérést kapott, hogy Svédország földrajzáról írjon egy olyan tankönyvet, mely segít a gyerekeknek bemutatni hazájukat. Ehhez a legmegfelelőbb formának a mesét találta, mely valóban nagyon jó keretet ad a történetnek. Dél-Svédországban egy szép tavaszi napon Nils, a rosszcsont kisfiú, nem megy el a szüleivel vasárnap a templomba, mert titokban lövöldözni akar apja puskájával, de mivel galádul bánik egy véletlenül foglyul ejtett törpével, az megátkozza őt. Nils 20 centisre zsugorodik, és ezért annyira szégyelli magát, hogy megszökik Márton lúddal együtt, aki egy felettük elszálló vadlúd csapathoz csapódik. Egészen Lappföldig mennek, majd ősszel vissza, és közben rengeteg izgalmas kalandot élnek át együtt. Nils Holgersson jellemfejlődése egyértelmű, de más sok szívmelengető történetet is beleszőtt az írónő: például az apjukat kereső vándorló testvérpárt vagy a Skanzenben dolgozó öreget. A regényben az erkölcsi értékek mellett még a megjelenő hazaszeretet is említést érdemel: nagyon szépen írt Selma Lagerlöf a sokszor nehéz körülmények között dolgozó svédekről. Az izgalmas földrajzkönyv nemcsak a természeti kincseket, a növény- és állatvilágot mutatja be, hanem számtalan régi regét is elmesél, felidézve a népi hagyományokat és szokásokat is az öltözködéstől az ünnepekig.

„Nem érdemes búsulni, Nils Holgersson! Gyönyörű ez a világ, kicsinek, nagynak!”

Mind az emberi szereplők, mind az állatvilág megszemélyesített alakjai zseniálisak voltak, nagyon jó hangulatot áraszt a kötet. Lehet, hogy a mai gyerekeknek már nehéz elképzelni ezt az életformát, de ebben is segít a történet. Legszívesebben vennék egy repülőjegyet, és már utaznék is Svédországba. Tudom, hogy sokat változott a regény születése óta eltelt több mint száz évben az ottani természet, a városok és az iparosodás biztosan átalakították az eredetileg csodálatos tájat, de akkor is szeretném megnézni a tavakat, hegyeket, a tenger által körbeölelt szigeteket – mindent, ahol Nils járt.

Selma Lagerlöf nem véletlenül kapott irodalmi Nobel-díjat 1909-ben, maradandó művet hozott létre.

Kass János illusztrációja az 1962-es Móra kiadásban

„Nincs jókedvem, most csak boldog vagyok”

 Számomra Mikes Kelemen örök, ő a kedvencem a régi magyar irodalomból. A levelei alapján nagyon szimpatikusnak képzelem emberként, sok érzelemmel, néha túláradó melankóliával, de becsülettel, hűséggel és rengeteg humorral. Máshogy nem is tudta volna túlélni a rodostói száműzetésben töltött négy évtizedet, eltemetve szeretett fejedelmét, majd mindenki mást is az eredeti társaságból, míg végül végzett vele a pestis.

Nagyon örültem, hogy Szálinger Balázs Koncentráció című verseskötetében Mikes képzeletbeli szonettjei szővik át az oldalakat. A múltbéli szereplő a ma hangján szólal meg, ugyanaz a kedves alak, szinte látom a félmosolyt az arcán és a bánatot a szemében. Mert lehetünk úgy is magányosak, ha sokan vannak körülöttünk, és érezhetjük száműzetésben magunkat a saját hazánkban és az otthonunkban is. A pandémia idén született versek közül több is sugározza ezt az egyedüllétet, megjelenik az elszigeteltség és az ismeretlentől való félelem, miközben sülnek a kenyerek.

Terpeszben állok, nőnek a füvek.
A külvilág egy éve kenyeret süt,
Nézi, fényképezi. A lendület
Alábbhagy, mégis csak úgy vagyunk együtt,

 

Hogy nem vagyunk együtt. Gazos a kert,
Hát a konyhánál távolabbra lépünk,
S fölfedezzük a fényt, a színeket
S hogy míg leépülünk, mi minden épült. 

Szerencsések vagyunk, van egy hazánk:
Ha vágyakozni kell, léphetünk messzebb,
S vagy te, Néném, az elképzelt barát,
S mert sosem válaszolsz, te vagy a legszebb.

Elhalványodtam, de míg őszapók
Szállnak felém, nem lehetek halott.

(Mikes Kelemen szerencsésnek mondja magát, mert nem szűnt meg figyelni)

A különböző stílusú és nézőpontú versekben közös a finom, sokszor elegáns hangnem és a természetközeliség. Szálinger Balázs minden érzelmet és hangulatot ki tud fejezni egy tájleírással, egy növény vagy állat szövegbe emelésével.

Jó lehet elméletben
Egy egész ország őrzőjének lenni –
Gyakorlatban ide jár egy rigó
inni a vízhez, és idever a nap is.
 
Elméletben árnyas és szent föveny,
S mind halhatatlan, aki rálép –
Gyakorlatban viszont forog a föld,
És bűneinkről lecsúszik az árnyék.

(Vers)

 A versekben benne van az egész világ, az összes emberi gyarlósággal, a természeti szépséggel, a hittel és a hitetlenséggel. Éles kritikát hiába keresnénk, de a költő szemlélőként beleírja a véleményét a soraiba, reflektál a környező világra.

Elől megy az élet, s mögötte fut,
Lépked, majd végül lemarad az álom.

(Barátom, a színész, biciklivel)

Karcsú kis kötet, belefér egy nagyobb zsebbe vagy akár egy kisebb női táskába is. Jó néha fellapozni, megízlelni, elgondolkozni rajta. Amikor becsukjuk, rájövünk, hogy mi vagyunk Mikes Kelemen, mi vagyunk az Édes Néném, mi vagyunk a kampányoló politikus, a kerékpározó színész és a tegnapi, halott motoros. Manapság már az is eredmény, ha „Nincs jókedvem, most csak boldog vagyok”.

 

A Koncentráció magánkiadásban jelent meg, megrendelhető a https://szalingerbalazs.hu/hu_HU/products/koncentracio weboldalon, ahol egyedülálló módon már pdf formátumban, ingyen is letölthető a kötet. Ahogy a szerző egy interjújában említette: a vers közkincs, mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie.

 

„…egy fényes, boldogságtól teljes rémálom”

 Kedvenc nagynéném egyszer megkérdezte, hogy miért olvasok olyan könyveket, amelyek túlságosan hatnak rám, megterhelőek vagy akár felkavaróak. A válaszom inkább érzés szinten van meg, de a lényeg az, hogy ez is az irodalom hatalma. Nem mindig a könnyű, a szórakoztató olvasmányokra van szükség – bár nem tagadom a fontosságukat – hanem jó néha a nehezebb utat választani.

Így vagyok Nádas Péter könyveivel is. Ahányat olvastam, mind remekműnek tartom, de sokszor nem felüdülés volt az együtt töltött idő, hanem inkább munka. A ma 80 éves szerző – akinek boldog születésnapot és jó egészséget kívánok! – néhány éve azt nyilatkozta, hogy már nem fog hosszabb terjedelmű regénybe, éppen ezért nagy meglepetés volt a Rémtörténetek című kötet idei megjelenése.

Már az első oldalakon arcon csap a valóság, ahogy megismerjük a fővároshoz közeli, Duna-parti település lakóit és a velük kapcsolatba kerülő idegeneket. Figyelmet igényel, hogy éppen mikor ki az elbeszélő, de a tökéletesen megalkotott szereplők stílusuk alapján könnyen beazonosíthatóak. Az öregasszony, akinek dől a szájából a káromkodás és látszólag semmi sem jó neki, de közben állandó megfelelési kényszerben van, a kocsmában dolgozó Törpike nagyra nőtt, egyszerű fia, vagy a sérült gyerekét nyaralni hozó deklasszált úriasszony, és a fia, Misike. Ott van a régi arisztokrácia leszármazottja, aki fiatalsága, szépsége és tehetsége ellenére mindenben bizonytalan, a lelkészek, a révészek, a végletekig kihasznált falu bolondja - mindenkit ismerünk, mintha már láttuk volna valahol, valamikor. A történetek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, egyre többet tudunk meg a narrátorokról, a múltjukról és a jelenükről. Aztán feltűnik, hogy ennél több is van benne: az író az egyéni sorsokon keresztül egy nemzet életét mutatja be, mindezt úgy, hogy olvasás közben rájössz, hogy miért viselkednek így az emberek ma az utcákon – hurcolják ezeket a terheket már évtizedek, évszázadok és generációk óta. Magamhoz képest sok idő alatt olvastam el, mert sokszor abba kellett hagynom. Viszont előfordult az is, hogy elfelejtettem leszállni a kisföldalattiról, mert annyira belefeledkeztem. Egyszerre sajnáltam a szereplőket és dühös is voltam rájuk, pedig csak lerajzolta őket az író, nem ítélkezett felettük.

A szereplők remek megalkotásán kívül a regény nyelvezetét is zseniális, és Nádas úgy mutatja be a tájakat is, hogy szinte hallható-érezhető a közeg.„Kora délután a falu mindig hallgatott egy jó nagyot. A partról mindenki ebédelni ment. Üresek lettek az utcák, és a libalegelőn sem moccant csak a szellő, hol innen, hol onnan járta át a tájat, vitte kicsit az előző napi vihar illatát.”

Számtalan olyan mondat van a könyvben, ami egyszerűségében tartalmaz minden fontos mondanivalót.

„Ami egyszer úgy van egy családban, másként igazán nem lehet.”

Összefoglalva témájában nehéz, stílusában a szokásos mellett egy friss hangot is megütve remekmű Nádas új regénye, mely megérint, beléd mar és lehúz a Duna mélyére. De hetek múlva is eszedbe jut.

Nők, akikre büszkék vagyunk

 Gyerekkorom egyik meghatározó alkotója volt Kertész Erzsébet. A „csíkos könyvek” sorozatban megjelent művei sokban formálták a nőkről, a női értékekről és erőről, a nők tehetségéről és tudásáról kialakult véleményemet. Bár a XX. század vége felé már szabad volt a pálya a nők előtt, ha tudósként, orvosként, diplomataként vagy üzletasszonyként akartak dolgozni, ezekből a könyvekből jó volt látni, hogy honnan is indultak ezek a folyamatok. Évszázadokkal ezelőtt csak a remek háziasszonyokat, a szépen kézimunkázó nőket és házasságot és gyereknevelést életcélnak tekintő asszonyokat illette dicséret és elismerés. Pedig sokan másra vágytak már akkor is. Kertész Erzsébet hősnői közül kedvenceim között volt Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő és Podmaniczky Júlia, aki Jósika Miklós író feleségeként érdekes életutat járt be (történetét dolgozza fel a Csipkebolt Brüsszelben című könyv). Ezeket a regényeket olvasva elhittem, hogy nők is értékesek, és büszkévé tett, hogy én is nő vagyok. Felnőttként most a szerző három olyan regényét olvastam el, amiket eddig nem ismertem. Előrehozott értékelésként lelövöm a poént – most is nagyon jó élmény volt Kertész Erzsébet könyvet olvasni.

A lázadó költőnő

Elizabeth Barrett-Browning élete mindig is érdekelt és lenyűgözött, Virginia Woolf Flush című regényét is kedveltem, de az Elizabeth valahogy kimaradt. Kertész Erzsébet többi regénybe foglalt hősnőjéhez hasonlóan az angol viktoriánus kor világhíres költőnője is példakép lehet az utána következő nemzedékek számára. Szembe tudott szállni a férfiak világával költőként is, otthagyta zsarnok édesapját, aki kitagadással fenyegette, ha férjhez megy. Mai napig lenyűgöző Robert Browninggal, a kor szintén híres költőjével kötött házassága is, keveseknek adatik meg ennyire harmonikus kapcsolat. Ezt azt életművet úgy tudta Kertész Erzsébet bemutatni, mintha mi is ott állnánk a Wimpole Streeten a komor, londoni házban vagy élveznénk a firenzei napsütést, miközben látnánk a költeményein dolgozó „Bé”-t (ahogy a családja hívta). A kötet számos versét is tartalmazza, ma is igazi értékkel bírnak, mint ahogy a Elizabeth élettörténete is.

Várvédő és diplomata

Aki már több Kertész Erzsébet könyvet olvasott, annak biztos, hogy meglepetés lesz az írónő A fejedelemasszony című kötete. Nem jobb és nem rosszabb, egészen egyszerűen más. Az általam ismert könyvekben a főhősnők életét magával ragadó stílusú regényekben dolgozta fel Kertész Erzsébet, míg Zrínyi Ilona sorsa inkább egy történelemkönyvből tárul elénk. Lehet, hogy elsőre szárazabbnak tűnik, viszont nagyon alapos kutatómunka előzte meg a kötet megírását, sok benne az eredeti dokumentum – levelek és hivatalos iratok. Emellett az irodalmi eszközök is megmaradtak: szerettem az olyan közbevetéseit, amikor egy jövőbeli eseményre utalt. „És Zrínyi Ilona belátta, hogy nincs választása: a több mint két éven át védett várat fel kell adnia. De nem, mint legyőzött, hanem mint egyenrangú fél akart tárgyalni. Rendkívüli diplomáciai képességével sok könnyítést ért el, bár később hamarosan kiderült, hogy a császár ígéreteit egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis részben tartotta be. De akkor, 1688 januárjában ezt nem sejtették.” A könyv az eseményeket mindig a szűkebb és tágabb történelmi közegben mutatja be, így sokkal jobban megértjük, hogy mi miért történt. Zrínyi Ilona döntéseit értőn magyarázza, de ugyanezt éreztem Thököly Imrével kapcsolatban is. II. Rákóczi Ferenc édesanyjaként nehéz élete volt, édesanyaként sokat szenvedett. Kivételes személyiség lehetett a fejedelemasszony, művelt és érzékeny, érző nő és komoly diplomata. Jó lenne, ha minden fontosabb magyar történelmi eseményről és szereplőről lenne egy hasonló könyv, sokkal jobban megérthetnénk a múltat.

Lajos ikerlelke

Ha lenne egy időgépem, biztos visszautaznék a XIX. század első felére és közelről nézném meg Kossuth családot. Mindig is érdekelt, hogy milyenek lehettek valójában, mivel az utókor megítélése velük kapcsolatban nagyon szélsőséges. Ugyanezt sarkosságot éreztem Kertész Erzsébet Kossuth Zsuzsannáról írt könyvében (különös tekintettel Kossuth Lajos feleségére, Meszlényi Teréz nem tartozott a kortársak kedvencei közé). A vékony kötet hiánypótló alkotás, mert valóban keveset tudunk Kossuth kedvenc húgáról, aki mindössze 37 évet élt. Ebbe a rövid időbe csekély boldogsága mellé rengeteg munka, fájdalom és küzdelem zsúfolódott bele. A könyv jelentős része Kossuth Lajosról szól - ez valamennyire érthető, mert a politikus magán- és közéleti döntései mindig hatással voltak Zsuzsannára is. Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna hatalmas elhivatottsággal, szerénységgel és nagy munkabírással végzett el minden rá kirótt feladatot, legyen az tragikusan korán elhunyt férje helyett a család fenntartása, vagy az „összes tábori kórházak főápolónőjeként” a betegellátás megszervezése 1848-49-es szabadságharc alatt. Nagyon érdekes, ahogy megpróbálta a megreformálni a katonakórházi betegellátást. Én nem tudtam, hogy akkoriban férfi ápolók voltak, a női jelenlétet a kórházakban erkölcstelennek tartották. Szomorúan kapcsolódik össze nála, hogy alárendelt nőként kezelték, de férfimunkát és – teljesítményt vártak el tőle. El kellett viselnie, amikor bebörtönözték, és azt is, amikor összeesküvés szervezésével vádolták. Özvegyként igazgatta a szerény birtokukat, de vállalt kosztosokat is, majd száműzetésük első állomásán kitanulta a csipkeverést és 30 lány dolgozott a keze alá. (Erről bővebben olvashatunk a szerző Csipkebolt Brüsszelben című regényében.) A levelei és cselekedetei alapján egy értelmes, szerény és elhivatott asszony képe rajzolódik ki előttünk. Amerikában hunyt el tüdőbajban, a mai napig ott van a sírja. Kossuth Lajos 40 évvel élte túl húgát.

Tizenhét szótagos bölcsességek

 „Egy haiku annyira törékeny, annyira gyönge, annyira semekkora, hogy szinte soha nem veszed észre, amikor megváltoztatja az életedet.” (Andrassew Iván)

Kis túlzással rólam tényleg azt lehet mondani, hogy elolvasok mindet, ahol betűk állnak egymás mögött és számomra értelmes nyelven írták. Jöhet többkötetes családregény, kortárs novelláskötet, versek, újság, bookazin, de érdekelnek a laikusoknak írt blogok is, ahol a szerző mestere a szakmájának és érthetően és élvezetes stílusban ír erről. Évek óta figyelem Cservenyák Tamás coach munkáját is a blogján keresztül, sok hasznos információval gazdagodtam a Dunning-Kruger hatásról és igazán jó volt a dagonyázás a neurobiológia mocsarában is. Nemcsak rövid bejegyzésekben tud igazi tartalmat adni, hiszen írtam már ajánlót a „kakasos” és az „agyas” vagyis a tanításról szóló ekönyvéről is. A tavaly megjelent kiadványa viszont komoly meglepetést okozott – Egy szakajtó menedzsment haikut írt a saját szakterületéről. Első gondolat a „hogy kerül a csizma az asztalra” analógiájára, hogy lehet vezetéselméletről három sorban, öt-hét-öt szótagba sűrítve írni? A válasz pofonegyszerű: hát így. A feldolgozott tizenhárom téma nemcsak a vezetőkkel kapcsolatos munka során merül fel, hiszen mindannyiunkat érint a mindennapjainkban idővel, stresszel vagy akár bizalommal összefüggő kérdés. Ráadásul mennyivel könnyebb egy okosságot befogadni, ha ennyire rövid és frappáns.

Két füled, egy szád
nem véletlenül nőtt neked.
Eszerint használd.

 Sokszor találtam olyan bölcsességet is, melyet például egy kamasz nevelésekor is jól jött.

Ha a hibákért
letolod, sumákolni,
nem tanulni fog.
 
Hogyha ugyanúgy
folytatjuk, ugyanazt
az eredményt kapjuk.

 Ezekben a haikukban a Józan Paraszti Ész összefogott a témához kapcsolódó mély, Tapasztalati Tudással, de mivel bevették a Humort és az Öniróniát, igazán szuper buli kerekedett. A felhasználási módszer az olvasó személyiségétől függ – lehet egymás után, sorba menni, de én néha csak felcsapom valahol a pdf-et, és egyet-kettőt elolvasok. Mindig találok olyat, ami megérint, mert fontos témákat dolgoz fel, könnyen, érthetően. Lehetnének akár szerencsesütiben is, vagy némelyik akár sírfeliratként is megállná a helyét, de jók ezek így ebben a vékony kis virtuális könyvben.

Ezúton is gratulálok a szerzőnek, mivel:

Minősítgetni

könnyű. Kitalálni és

megcsinálni nem.