Nők, akikre büszkék vagyunk

 Gyerekkorom egyik meghatározó alkotója volt Kertész Erzsébet. A „csíkos könyvek” sorozatban megjelent művei sokban formálták a nőkről, a női értékekről és erőről, a nők tehetségéről és tudásáról kialakult véleményemet. Bár a XX. század vége felé már szabad volt a pálya a nők előtt, ha tudósként, orvosként, diplomataként vagy üzletasszonyként akartak dolgozni, ezekből a könyvekből jó volt látni, hogy honnan is indultak ezek a folyamatok. Évszázadokkal ezelőtt csak a remek háziasszonyokat, a szépen kézimunkázó nőket és házasságot és gyereknevelést életcélnak tekintő asszonyokat illette dicséret és elismerés. Pedig sokan másra vágytak már akkor is. Kertész Erzsébet hősnői közül kedvenceim között volt Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő és Podmaniczky Júlia, aki Jósika Miklós író feleségeként érdekes életutat járt be (történetét dolgozza fel a Csipkebolt Brüsszelben című könyv). Ezeket a regényeket olvasva elhittem, hogy nők is értékesek, és büszkévé tett, hogy én is nő vagyok. Felnőttként most a szerző három olyan regényét olvastam el, amiket eddig nem ismertem. Előrehozott értékelésként lelövöm a poént – most is nagyon jó élmény volt Kertész Erzsébet könyvet olvasni.

A lázadó költőnő

Elizabeth Barrett-Browning élete mindig is érdekelt és lenyűgözött, Virginia Woolf Flush című regényét is kedveltem, de az Elizabeth valahogy kimaradt. Kertész Erzsébet többi regénybe foglalt hősnőjéhez hasonlóan az angol viktoriánus kor világhíres költőnője is példakép lehet az utána következő nemzedékek számára. Szembe tudott szállni a férfiak világával költőként is, otthagyta zsarnok édesapját, aki kitagadással fenyegette, ha férjhez megy. Mai napig lenyűgöző Robert Browninggal, a kor szintén híres költőjével kötött házassága is, keveseknek adatik meg ennyire harmonikus kapcsolat. Ezt azt életművet úgy tudta Kertész Erzsébet bemutatni, mintha mi is ott állnánk a Wimpole Streeten a komor, londoni házban vagy élveznénk a firenzei napsütést, miközben látnánk a költeményein dolgozó „Bé”-t (ahogy a családja hívta). A kötet számos versét is tartalmazza, ma is igazi értékkel bírnak, mint ahogy a Elizabeth élettörténete is.

Várvédő és diplomata

Aki már több Kertész Erzsébet könyvet olvasott, annak biztos, hogy meglepetés lesz az írónő A fejedelemasszony című kötete. Nem jobb és nem rosszabb, egészen egyszerűen más. Az általam ismert könyvekben a főhősnők életét magával ragadó stílusú regényekben dolgozta fel Kertész Erzsébet, míg Zrínyi Ilona sorsa inkább egy történelemkönyvből tárul elénk. Lehet, hogy elsőre szárazabbnak tűnik, viszont nagyon alapos kutatómunka előzte meg a kötet megírását, sok benne az eredeti dokumentum – levelek és hivatalos iratok. Emellett az irodalmi eszközök is megmaradtak: szerettem az olyan közbevetéseit, amikor egy jövőbeli eseményre utalt. „És Zrínyi Ilona belátta, hogy nincs választása: a több mint két éven át védett várat fel kell adnia. De nem, mint legyőzött, hanem mint egyenrangú fél akart tárgyalni. Rendkívüli diplomáciai képességével sok könnyítést ért el, bár később hamarosan kiderült, hogy a császár ígéreteit egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis részben tartotta be. De akkor, 1688 januárjában ezt nem sejtették.” A könyv az eseményeket mindig a szűkebb és tágabb történelmi közegben mutatja be, így sokkal jobban megértjük, hogy mi miért történt. Zrínyi Ilona döntéseit értőn magyarázza, de ugyanezt éreztem Thököly Imrével kapcsolatban is. II. Rákóczi Ferenc édesanyjaként nehéz élete volt, édesanyaként sokat szenvedett. Kivételes személyiség lehetett a fejedelemasszony, művelt és érzékeny, érző nő és komoly diplomata. Jó lenne, ha minden fontosabb magyar történelmi eseményről és szereplőről lenne egy hasonló könyv, sokkal jobban megérthetnénk a múltat.

Lajos ikerlelke

Ha lenne egy időgépem, biztos visszautaznék a XIX. század első felére és közelről nézném meg Kossuth családot. Mindig is érdekelt, hogy milyenek lehettek valójában, mivel az utókor megítélése velük kapcsolatban nagyon szélsőséges. Ugyanezt sarkosságot éreztem Kertész Erzsébet Kossuth Zsuzsannáról írt könyvében (különös tekintettel Kossuth Lajos feleségére, Meszlényi Teréz nem tartozott a kortársak kedvencei közé). A vékony kötet hiánypótló alkotás, mert valóban keveset tudunk Kossuth kedvenc húgáról, aki mindössze 37 évet élt. Ebbe a rövid időbe csekély boldogsága mellé rengeteg munka, fájdalom és küzdelem zsúfolódott bele. A könyv jelentős része Kossuth Lajosról szól - ez valamennyire érthető, mert a politikus magán- és közéleti döntései mindig hatással voltak Zsuzsannára is. Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna hatalmas elhivatottsággal, szerénységgel és nagy munkabírással végzett el minden rá kirótt feladatot, legyen az tragikusan korán elhunyt férje helyett a család fenntartása, vagy az „összes tábori kórházak főápolónőjeként” a betegellátás megszervezése 1848-49-es szabadságharc alatt. Nagyon érdekes, ahogy megpróbálta a megreformálni a katonakórházi betegellátást. Én nem tudtam, hogy akkoriban férfi ápolók voltak, a női jelenlétet a kórházakban erkölcstelennek tartották. Szomorúan kapcsolódik össze nála, hogy alárendelt nőként kezelték, de férfimunkát és – teljesítményt vártak el tőle. El kellett viselnie, amikor bebörtönözték, és azt is, amikor összeesküvés szervezésével vádolták. Özvegyként igazgatta a szerény birtokukat, de vállalt kosztosokat is, majd száműzetésük első állomásán kitanulta a csipkeverést és 30 lány dolgozott a keze alá. (Erről bővebben olvashatunk a szerző Csipkebolt Brüsszelben című regényében.) A levelei és cselekedetei alapján egy értelmes, szerény és elhivatott asszony képe rajzolódik ki előttünk. Amerikában hunyt el tüdőbajban, a mai napig ott van a sírja. Kossuth Lajos 40 évvel élte túl húgát.