Ha a gyerekeim meglátják a
könyvborítón a nevét, mindig kuncogni kezdenek. Nem azért, mintha vicceseket írna,
hanem mert a mi fülünknek annyira idegen hangzású a neve. Murakami Haruki az
egyik kedvenc kortárs íróm, de gondolkoztam rajta, hogy írjak-e ajánlót róla
vagy sem, mert annyira más, mint általában a körülöttünk levő irodalom. Aki már
egy-két regényét olvasta és tetszett neki, ajánlanám a Norvég erdőt és a Kafka
a tengerpartont, haladóknak mehet az 1Q84 és A kurblimadár krónikája, kezdőknek talán
A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei az ideális választás.
Murakami Haruki neve évek óta
felmerül az irodalmi Nobel-díj esélyes nyertesei között, de eddig még nem kapta
meg a kitüntetést. A japán szerzőnek hatalmas rajongótábora van mind a
hazájában, mind az egész világon. Közkedveltsége abból adódik, hogy a keleti és
a nyugati világ gondolkodásmódját különleges és élvezhető módon tudja
elegyíteni. (A japán bírálói sokszor pont ezt vetik a szemére: túl amerikai az
ő ízlésüknek.) „A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei” című új regénye ismét
olyan témát vet fel, mely bármely táján a világnak érthető és érdekes. A regény
címében is szereplő főhős harmincas évei közepén jár, Tokióban él és vasúti
állomásokat tervez. Visszahúzódó, magának való, átlagos férfi, aki
megismerkedik Szalával, és kölcsönös szimpátia alakul ki közöttük. A lány,
mielőtt komolyra fordul a kapcsolatuk, azt kéri Cukurutól, hogy derítse ki, mi
történhetett köztük középiskolás barátaival, akik húsz évvel azelőtt váratlanul
megszakították vele a kapcsolatot. Cukuru maga is rájön, hogy ez az az esemény,
mely teljességgel befolyásolta az életét, emiatt a sokk miatt él elszigetelődve
a mai napig. Elindul és felkeresi egykori barátait, két fiút és két lányt,
akiknek mindegyikőjüknek szerepel szín a nevében (a fordító nagyon jól
megoldotta ezt a nehéz feladatot). Az utazás szülővárosába, majd onnan Európába
vezet, de nem a megtett kilométerek jelentik az igazi zarándoklatot, hanem a belsejében
zajló, a saját békéjéhez vezető út. Az emberi kapcsolatok, a felnőtté válás,
magunk elfogadása vagy éppen el nem fogadása – sok nehéz, megoldandó feladat, melyet
Cukuru kissé késve, de elkezd feldolgozni. Murakami Haruki ezen regénye az
eddigiekhez képest kevesebb misztikus szálat és történetet tartalmaz, de pont
eleget ahhoz, hogy a szokásos hangulatot megteremtse. A főszereplő kérdéseire
eldönthetjük, hogy megkaptuk-e a választ, de sikerül elérni a szerzőnek, hogy a
regény elolvasása után még napokig motoszkál a fejünkben, hogy vajon a saját
életünkben vannak-e ilyen elfojtott traumák, meg nem válaszolt kérdések. Erre
pedig csak az igazán jó írók képesek. A leendő Nobel-díjasok.
(Murakami Haruki: A színtelen
Tazaki Cukuru és zarándokévei; Geopen Kiadó, 2013, 3990 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése