Vannak olyan írók, akiktől nemcsak irodalmi élményt kapunk,
hanem annál sokkal többet. Az 1925. január 7-én született Gerald Durrell nagyszerű,
humoros és letehetetlen könyveiből én a környezetvédelem fontosságát tanultam
meg. Akár Korfun töltött gyerekkoráról szóltak a regényei, akár a felnőttkori
egzotikus vidékeken történt állatgyűjtő expedícióiról, mindig a természet volt
a központi téma. Olyan egyszerűen és érthetően írt az élővilág harmóniájáról,
hogy bármennyire is viccesek voltak a történetek, mindig volt egy kis
torokszorító érzés, hogy miért kell tönkre tennünk a saját környezetünket.
Az
ötvenes évektől kezdett írással is foglalkozni, hogy bevételeiből megvalósíthassa álmát - egy saját állatkert létrehozását. A Családom és egyéb
állatfajták című könyv 1956-ban hatalmas sikert aratott az olvasók körében,
egyre-másra követték az újabb történetek a folyamatos pénzzavarban lévő
természettudóst. Ahogy írásaiból kiderült, neki mindig fontosabb volt, hogy az
állatok, akikről gondoskodott, megfelelő élelmiszerhez jussanak, minthogy
rezsit fizessen. Szerethető és életvidám személyisége átsugárzik minden
könyvén. Az összes írását szeretem, de leginkább két regény áll közel a
szívemhez: az egyik A hahagáj, a másik pedig a Rokonom, Rosy. (Mindkét történet
fiktív regény, nem a saját életéből vette hozzá az történeteket.) Először a Rokonom, Rosy-t olvastam, így most ezt ajánlanám. A könyv címszereplője egy
cirkuszi elefánt, „aki” egy nap gyökerestül felforgatja Adrian Rookwhistle
életét. A fiatalember szürke életében csak a kalandot várta, de fogalma sem
volt róla, hogy ez egy sörissza elefánthölgy képében trombitál be az alakon. Nagybácsija,
akivel nem tartotta a kapcsolatot, örökül hagyta rá Rosyt, és mivel Adrian a
lehető leghamarabb szeretne megszabadulni a súlyos örökségtől, elindul vele a
tengerpartra, hogy eladja egy cirkusznak. Az út folyamán különc, fura, de
nagyon szerethető figurákkal találkozik, akik egyik mulatságos kalandból a
másikig kísérik. Az angol humor és a remek jellemábrázolások miatt letehetetlen
könyv, már aki szereti ezt a stílust. Bár a bírósági tárgyalás rész a
végén kissé lelassítja a történetfolyást, de a végén minden a helyére kerül –
Adrian élete (melyben megjelenik a szerelem is), Rosy sorsa és az egész világmindenség. A
bakancslistámon pedig szerepel a Jersey Állatkert – egyszer biztos elmegyek
Durrell nem papírra nyomtatott örökségét megnézni.
(Gerald Durrell: Rokonom, Rosy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése