Egyszer már összegyűjtöttem az ismert női regényhős nyomozókat, pont, amikor Baráth Katalin Dávid Veron sorozatát olvastam. Nincs túl sok belőlük, éppen ezért nagyon örülök, hogy Baráth Katalin az Arkangyal éjjel című regényének ismét női főszereplőt választott. De ez a lány nem sokban hasonlít Veronhoz, a hosszúszoknyás nyomozóhoz. Inkább Lisbeth Salandert, a tetovált lányt juttatta eszembe, de csak néhány vonásában, mert igazából senkire nem hasonlít ez a pályaelhagyó bölcsészből lett névtelen igazságosztó. Jól felépített karakter, szerethető, sőt belőlem azt váltotta ki, hogy segíteni szerettem volna neki, hogy meg tudjon küzdeni azokkal a tehertételekkel, amiket rá mért a sors. Pedig nem úgy néz ki, hogy védelemre szorul: közel 190 cm és éjszaka bokszolni jár egy zugszalonba. Napközben egy turkálóban eladó, de éjjel a sötétben büntetést mért az erőszakoskodó családfőkre. Az unalmas nappalai és izgalmas éjszakái akkor borulnak fel, amikor lakótársát, Borit megtámadják az utcán, megverik és megerőszakolják. Némi gondolkozás után a lány belevág és nyomozni kezd, és szisztematikusan jön rá az igazságra. Sokszor brutális, nyers erőszakot láttat a regény, de rengeteg humoros rész is van benne. Nagyon hitelesen mutatja be, hogy mit él át egy nő, amikor megtámadják, torokszorító érzés olvasni is róla, szörnyű lehet átélni. A szépen megrajzolt szereplők mellett azt is szerettem, ahogy a főhős szemszögéből látjuk a történetet. Mert a megoldás mellett a saját életéről is fellebbenti a fátylat, a végére összeáll a kép, hogy miért lett ilyen a személyisége. Dávid Veront továbbra is nagyon kedvelem, de szívesen olvasnék még történeteket erről a leányzóról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése