Egy átlagos hároméves gyerek már tökéletesen érti a
körülötte elhangzó beszédet, ő maga is válaszol rá, nyelvtanilag helyesen
használja az anyanyelvét. Ebben az időszakban kezdődik a gyerekek nyelvi
fejlődésének következő, nagyon fontos része: a szókincsgyarapodás. Legnagyobb
hatással a közvetlen környezet, a család van a kicsikre, éppen ezért nagyon
sokat számít az együtt töltött időn belül is a mesélés, a mese- és versolvasás.
A hazai kortárs irodalmárok elkényeztetik a könyvszerető családokat, számtalan igényes
mese és vers közül lehet választani. Az óvodások és kisiskolások örömmel
forgathatják Keresztesi József Mit eszik a micsoda? című kötetét, ahol állatok
a humoros versek főszereplői. Ismerősek a versek, sokszor érezhető a tisztelgés
egy-egy régi klasszikus előtt.
Hálót fon Frigyes, a nagy, barna pók:
lepókhálózzák sajnos a lakók.
Pedig szúnyoggal, léggyel tele vót!
Vacsorálhat most kiflit-kakaót.
A versek a legváltozatosabb ritmusokban íródtak (klasszikus
időmértékes és a népdalokat idéző egyaránt szerepel), néhány olvasás után már
belemásznak a fülünkbe és ott is maradnak. Mindenképpen említést érdemelnek
Adonyi Gábor rajzai is, mert ezek viszont a szemünket ejtik rabul.
Sástó, Sástó,
zúg a nádas,
kacsapár moccan a zsombékban.
Békák dala szól
közben valahol,
szikrát vet a víz –
pont
dél van.
A szerző többféle műfajban kipróbálta már magát és
bizonyította tehetségét, ezzel a kötettel a Weöres Sándor és Devecseri Gábor
által teremtett hagyományokat folytatja.
(Keresztesi József: Mit eszik a micsoda?; Magvető, 2015;
2990 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése