1819. szeptember 18-án született Foucault francia fizikus,
aki ingájával bebizonyította, hogy a Föld tengely körül forog. Mivel mással
emlékezhetnénk rá, mint Umberto Eco A Foucault inga című regényével?
Eco második regénye hasonlóan nagy port vert fel az irodalmi
berkekben, mint az első, A rózsa neve. Eco, aki egyetemi tanárként a középkor
kutatásával foglalkozott, hatalmas tudással rendelkezett és ezt belesűrítette
szépirodalmi műveibe is. Sokakat megrettent egy ilyen enciklopédikus regény, de
szerintem inkább kihívásként tekintsünk rá: a rengeteg információ, idézet,
szerző és esemény bővítheti a mi tudásunkat is. A regény első lapjain már a
történet vége felé járunk, Casaubon filozófia szakos egyetemistával, aki a szakdolgozatát a templomosokról írja és egyébként a regény elbeszélője. Anyaggyűjtés közben megismerkedik a
Garamond kiadó két munkatársával, Jacobo Belpóval és a kabbalista
Diotallevivel, majd ő is ennél a kiadónál kezd dolgozni. Mindnyájan nagy tudású
bölcsészek, és besokallva a munkaidőben szerkesztett áltudományos művektől, saját
szórakoztatásukra kitalálják a „Tervet”. Ebben minden összefügg mindennel: az
összes olyan összeesküvés-elmélet és legenda szerepet kap, amelyek évszázadok
óta foglalkoztatják az emberiséget. A viccnek indult játék valósággá válik, és
megindul a hajsza utánuk. Elrettentőnek tűnhet ez a nyolcszász oldalas
ismerettár, de Eco sajátos humora és professzionalista történetmesélése hamar
beszippantja az olvasót. Az 1992-es magyar megjelenés idején nem volt még
elérhető az átlagembereknek az internet, így a műben sokszor előbukkanó
katalóguscédulák és a könyvtári szakirodalom gyűjtés leírása teljesen hiteles. Mai fejjel már inkább már csodálatra méltó ez a fajta anyaggyűjtés – hogy
élhettek Google nélkül … Aki szereti a történelmet, az irodalmat, a vallástörténetet,
a kultúrtörténetet, a mondákat és legendákat, A Foucault inga című regényben
egy kötetben juthat hozzá.
(Umberto Eco: A Foucault inga)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése