Kallódó szereplők keresztezik egymás útját Rakovszky Zsuzsa új, Célia című regényében. A középkorú főhős Ádám, aki édesanyja halála után egyedül él egy nagy lakásban és különböző alkalmi, értelmiségi munkákból tartja el magát. Angolt tanít diákoknak, szöveget ír céges weboldalakra és folyamatosan tervezgeti, hogy miről fog szólni a regénye. Élete langyos állóvizét régi osztálytársnőjének telefonhívása kavarja fel – segítenie kell Célia, a huszonéves egyetemista lány lelkére hatni. A lánynak, aki lehet, hogy az ő lánya. Ádám élete eddig nem követte a társadalmi elvárásokat, egyedül volt, csak saját magáról gondoskodott. Néha összefutott féltestvérével, fél év után látogatta meg apját, és semmiféle erőfeszítést nem tett, hogy szeretője elhagyja érte a férjét. A család egy távoli, elképzelt eszméből egyszer csak kéznyújtásnyira kerül, sőt apává válik. A kései gyereknevelés és az időközben megszökött lány keresése saját magával is szembesítik. Rakovszky összetett mondataival tűhegyes kritikát mutat a huszonegyedik század első évtizedéről. A valóságshow-k és az ezoterikus életmódtanácsadók mellett megjelennek a korrupt vállalkozók és az ügyeskedők, de az mindenkire igaz, hogy nem találják a helyüket a világban.
„Amikor kilépünk az utcára, a hold már egészen fehérre sápadt, és alig nagyobb, mint egy mandzsettagomb vagy gyerekkorom tízfillérese, elérhetetlen messzeségben fúródik egyre beljebb a fekete égbe. Újra elfog az az érzés, hogy átléptem egy másik, álomszerű és egyben valóságosabb valóságba.”
Célia úgy jellemezte az átlagembereket, mint akikből süt a gőg és a szerencsétlenség. A regénybeli találkozások esélyt adtak a szereplőknek, hogy megváltozzanak - és ugyanezt az esélyt megkapják az olvasók is.
(Rakovszky Zsuzsa: Célia; Magvető, 2017; 3699 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése