Erdély cukormáz nélkül

Magyarországról nézve Erdély még mindig egy távoli „tündérország”, nosztalgikus emlékek társulnak hozzá, a történelmét pedig sokféle szempontból közelítik meg. 

Ritkaság az olyan irodalmi mű, amely nélkülözi az évszázadok alatt a témára rárakódott sablonokat, és realistán, őszintén, de érezhető szeretettel és kötődéssel szól erről a térségről. Vida Gábor Egy dadogás története című önéletrajzi regénye pont ilyen. 

Gyermekkorától, a hetvenes évektől követi egyik történet a másikat, és a gyerek elbeszélő szemén keresztül bontakozik ki a saját kortársai mellett a szülők és nagyszülők generációjának élete, az országuk, a kisebbségi létük, a nyelvük és az öntudatuk – mindenkinél mást kiemelve. A regény kimért, néha kissé komor hangnemet használva tekint vissza a múltra és már a felnőtt bölcsességével értékeli azt. Megismerjük a falu és a kisváros közti különbséget, mi zajlott az iskolákban, a líceumban, majd a katonaságnál. ”Sokáig olyan, mintha a valóság kiterjesztése volna, mintha létezne a leromló, elszegényedő, torz Románia mellett valahol, földrajzilag közel, de tulajdonképpen elkeserítő messze egy igazibb világ, amelyben minden jobb, emberibb és főként: magyar. Az én környezetemben szinte mindenkinek volt egy ilyen megkettőzött világa, melyet igazabbnak gondolt a meglévőknél, a mindennapinál, nekem az erdő, apámnak a szőlő meg a Szabad Európa, nagyapámnak az alkohol, Baróton a Jóisten.” A szerző dadogása írásban nem jelentkezik, így felejthetetlen történeteket kapunk remek stílusban.

(Vida Gábor: Egy dadogás története; Magvető, 2017; 3699 Ft)

A világegyetem egyetlen szilárd pontja

1819. szeptember 18-án született Foucault francia fizikus, aki ingájával bebizonyította, hogy a Föld tengely körül forog. Mivel mással emlékezhetnénk rá, mint Umberto Eco A Foucault inga című regényével?

Eco második regénye hasonlóan nagy port vert fel az irodalmi berkekben, mint az első, A rózsa neve. Eco, aki egyetemi tanárként a középkor kutatásával foglalkozott, hatalmas tudással rendelkezett és ezt belesűrítette szépirodalmi műveibe is. Sokakat megrettent egy ilyen enciklopédikus regény, de szerintem inkább kihívásként tekintsünk rá: a rengeteg információ, idézet, szerző és esemény bővítheti a mi tudásunkat is. A regény első lapjain már a történet vége felé járunk, Casaubon filozófia szakos egyetemistával, aki a szakdolgozatát a templomosokról írja és egyébként a regény elbeszélője. Anyaggyűjtés közben megismerkedik a Garamond kiadó két munkatársával, Jacobo Belpóval és a kabbalista Diotallevivel, majd ő is ennél a kiadónál kezd dolgozni. Mindnyájan nagy tudású bölcsészek, és besokallva a munkaidőben szerkesztett áltudományos művektől, saját szórakoztatásukra kitalálják a „Tervet”. Ebben minden összefügg mindennel: az összes olyan összeesküvés-elmélet és legenda szerepet kap, amelyek évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget. A viccnek indult játék valósággá válik, és megindul a hajsza utánuk. Elrettentőnek tűnhet ez a nyolcszász oldalas ismerettár, de Eco sajátos humora és professzionalista történetmesélése hamar beszippantja az olvasót. Az 1992-es magyar megjelenés idején nem volt még elérhető az átlagembereknek az internet, így a műben sokszor előbukkanó katalóguscédulák és a könyvtári szakirodalom gyűjtés leírása teljesen hiteles. Mai fejjel már inkább már csodálatra méltó ez a fajta anyaggyűjtés – hogy élhettek Google nélkül … Aki szereti a történelmet, az irodalmat, a vallástörténetet, a kultúrtörténetet, a mondákat és legendákat, A Foucault inga című regényben egy kötetben juthat hozzá.

(Umberto Eco: A Foucault inga)

A művész molnár

Vannak olyan könyveim, melyek nagy hatással voltak rám. Vannak olyanok, amiket imádok. Olyanok is vannak, amiket rendszeresen újraolvasok, mert akkor is találok benne újat, amikor már kívülről tudom. Karácsony Benő Napos oldal című regénye pedig mindhárom feltételt teljesíti. Pontosan emlékszem rá, hogy mikor vettem. Nyár volt, szünet a főiskolán, pár napot a Velencei-tónál voltam barátoknál. Miközben vártam a hazafelé tartó vonatot, bementem egy antikváriumba körülnézni. Automatikusan vettem le a polcról ezt a kötetet és utána már csak akkor néztem fel, amikor a Déliben megálltunk. Azóta is elvarázsol, a főhőse pedig – mit tagadjam – évekig megdobogtatta a szívem, alakja közel állt a tökéletes férfihoz. 

Azt hiszem, elsősorban miatta, Felméri Kázmér miatt szeretem ezt a könyvet, de az évek alatt annyi mást is felfedeztem benne. 

A történet szerint az éppen leérettségizett Felméri az iskolapadból az I. világháború frontjaira kerül, a harcokat kisebb testi, de nagyobb lelki sérülésekkel éli túl. Visszatér szülőföldjére, Erdélybe és irodistaként dolgozik, de szabadidejében hasonszőrű, kedves naplopó barátaival borzolja a kisvárosi polgárok kedélyét. Édesapja halálakor átveszi a családi malom vezetését és gazdálkodik, emellett egyre többet foglalkozik szobrászkodással. Titokban rajong egy gazdag lányért és végül őt követve megy Pestre, aztán tovább a nagyvilágba, ahonnan visszatér. Ha kategorizálni kellene, talán fejlődésregény lenne a műfaja, nagyjából másfél évtizedig megyünk vele élete kacskaringós útjain. A többi szereplő is emlékezetes, de Felméri természethez való kapcsolata és az egész művön végigvonuló derűs bölcsessége az, ami felejthetetlenné teszi a regényt. Régen a főhős érzelmei voltak nekem a legszembetűnőbbek, mostanában már a társadalomkritikája, a pacifizmusa és a világlátása is sokat jelent számomra. A Napos oldal meghozta Karácsony Benő irodalmi elismertségét, de nem sokáig járhatott a „napos oldalon”.

Nyáry Krisztián hiánypótló írása bemutatja Karácsony Benő tragikus sorsát. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151373486379855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=3&theater

(Karácsony Benő: Napos oldal; nekem a Helikon 1982-es kiadása van meg: 69 Ft volt és negyvenezer példányban adták ki)

Ingyen letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból többféle formátumban: http://mek.oszk.hu/00700/00712/#

Gőg és szerencsétlenség

Kallódó szereplők keresztezik egymás útját Rakovszky Zsuzsa új, Célia című regényében. A középkorú főhős Ádám, aki édesanyja halála után egyedül él egy nagy lakásban és különböző alkalmi, értelmiségi munkákból tartja el magát. Angolt tanít diákoknak, szöveget ír céges weboldalakra és folyamatosan tervezgeti, hogy miről fog szólni a regénye. Élete langyos állóvizét régi osztálytársnőjének telefonhívása kavarja fel – segítenie kell Célia, a huszonéves egyetemista lány lelkére hatni. A lánynak, aki lehet, hogy az ő lánya. Ádám élete eddig nem követte a társadalmi elvárásokat, egyedül volt, csak saját magáról gondoskodott. Néha összefutott féltestvérével, fél év után látogatta meg apját, és semmiféle erőfeszítést nem tett, hogy szeretője elhagyja érte a férjét. A család egy távoli, elképzelt eszméből egyszer csak kéznyújtásnyira kerül, sőt apává válik. A kései gyereknevelés és az időközben megszökött lány keresése saját magával is szembesítik. Rakovszky összetett mondataival tűhegyes kritikát mutat a huszonegyedik század első évtizedéről. A valóságshow-k és az ezoterikus életmódtanácsadók mellett megjelennek a korrupt vállalkozók és az ügyeskedők, de az mindenkire igaz, hogy nem találják a helyüket a világban. 

„Amikor kilépünk az utcára, a hold már egészen fehérre sápadt, és alig nagyobb, mint egy mandzsettagomb vagy gyerekkorom tízfillérese, elérhetetlen messzeségben fúródik egyre beljebb a fekete égbe. Újra elfog az az érzés, hogy átléptem egy másik, álomszerű és egyben valóságosabb valóságba.”

 Célia úgy jellemezte az átlagembereket, mint akikből süt a gőg és a szerencsétlenség. A regénybeli találkozások esélyt adtak a szereplőknek, hogy megváltozzanak - és ugyanezt az esélyt megkapják az olvasók is.

(Rakovszky Zsuzsa: Célia; Magvető, 2017­; 3699 Ft)

Virrasztani a semmiért

Vannak olyan könyvek, amiket akkor is el kell olvasni, ha túlságosan hatnak ránk, ha olyan világot mutatnak be, amelyet nem ismerünk, és magunktól nem mennénk oda. Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című kötete folytatja azt az irányt, amelyet előző novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya elkezdett, de mindenben feljebb lépett. Tömörebb és koncentráltabb a szöveg, még megrázóbbak a történetek, még jobban összemosódik a vélt és a valós, az ébrenlét és az álom, a fizikai és lelki fájdalom. Jászberényi Sándor haditudósítóként évek óta járja a Közel-Kelet és Afrika harcokban álló országait, nem karosszékben ülve, az internetről szedte az élményeit. A témák a szó szoros értelembe véve szembe jöttek vele - látta, hallotta, érezte őket. Bár a kötet elején leszögezi, hogy minden leírt történet a képzelet műve, de ez nehezen hihető. Saját erővel rendelkeznek ezek a novellák, olvasás közben megfognak, és nem engednek, akkor sem, amikor már régen letettük a kötetet. A főhős Maros Dániel fotós és tudósító, régi ismerősünk. Ugyanúgy alkoholgőzben úsznak a napjai, de most krónikus alváshiány is sújtja, és folyamatosan kisfiát hiányolja és hallucinálja, aki az elvált feleségénél maradt. Esetében a józanság és az őrület már nem egymás alternatívái, és ez a módosult tudatállapot életformájává válik Afrika forró vidékein. Viszont hozza magával az európai keresztény normákat, és ez megakasztja a beilleszkedést. Ahogy a címadó novellából megtudjuk, a fehéreknek nemcsak az izzadságuk büdösebb, mint a feketéknek vagy az araboknak, hanem a hagyományaik is mások. Amíg gondot okoz Marosnak egy körülmetélt prostituáltat használni, vagy emberként tekint egy verekedésből élő gyerekre is, lehet, hogy ott él, de nem olyan, mint ők. Amíg kérdés számára, hogy meg lehet-e ölni egy tizenéves fiút kihallgatás közben vagy biztosítani kell a genfi konvenció előírásait, addig más dimenzióban van. Minden novella más miatt lesz megrázó és emlékezetes, és egyik sem ad reményt. Ahelyett, hogy a hazánkban jelenleg a csapból is folyó idegenellenes propagandának hisznek, inkább ezt a kötetet kell elolvasnia annak, aki tudni szeretné, mi miatt menekülnek el sokan az otthonukból a világ nem is annyira távoli részén.

(Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája; Kalligram, 2016; 2990 Ft)

Mennyi lehet pom-pom taxi és batman-mentő?

A betűkkel mindig jobb viszonyban voltam, mint a számokkal. A szorzótábla egy része ment rögtön, de bizonyos műveleteknél nem ráztam ki kisujjamból a választ, inkább számolgatni kezdtem. Amikor megláttam Erdős Virág új könyvét, azonnal megvettem a gyerekeknek. Az egyik már tanulta a szorzótáblát, a másik még nem – most viszont mind a kettő tudja, a versekkel együtt. Nem Erdős Virág találmányáról van szó, például Móra Ferenc Zengő ABC-je hasonló elven működött: az ábécé betűihez versek és képek tartoztak, mely több generációnak segített memorizálni a betűket. (Megemlíthetjük továbbá a Belga együttes Királyok a házban című számát is, amelyben énekelik/rappelik a magyar történelem fontos eseményeit.) Erdős Virág ért a gyerekek nyelvén, ezt már bebizonyította a Négyeshatos és a Pimpáré és Vakvarjúcska köteteiben. (Természetesen ért a felnőttek nyelvén is, lásd Világító testek vagy ezt is el című kötetét.) 

A szorzótáblát bemutató kétsorosai viccesek, könnyedek, közel állnak a gyerekek gondolkodásmódjához és egyszerűen megjegyezhetők. Nem ciki a srácoknak nyáron sem matekkal foglalkozni, mert a jó kézbe venni ezt a kötetet. Az külön csoda, hogy a könyv második felében a versek és az eredmények kétoldalas tanulókártyákon szereplenek, melyek kivághatók.

télen-nyáron

hegyen-völgyön

hébe-hóba

ülve-állva

mindenkinek

minden percben

jól jöhet egy

szorzótábla

nem számít hogy

villámlik vagy

mennydörög vagy

esik-e

jó, ha van a

fejünkben egy

szorzótábla

versike

annyit titok

lappang és még

annyi minden

rejtve van

száz kérdésre

száz jó válasz –

ez legalább

rendbe’ van

hogyha kérdi

bárki: ennyi

ennyiszer az

mennyi?

nem probléma –

intesz, simán

rávágod és

ennyi

A címbeli kérdésre a válasz pedig a 9*8.

(Erdős Virág: Szorzótábla-versikék 100 számra; Manó Könyvek, 2017; 2990 Ft)

A komfortzónán innen, a betonrépán túl

Általában nem rajongok a „megmondó könyvekért”, az életviteli tanácsadásokért, a mindenen felül álló és mindent megoldó igazságokért. Éppen ezért kíváncsian vártam Cservenyák Tamás negyedik e-könyvét, mely most nem a szokásos, szűkebb szakmai közönségnek szól, hanem szélesebb rétegnek íródott. Bár a címe – Eredményesen és boldogan – első olvasásra kissé kommersznek tűnik, de az helyzet, hogy ez a könyv tényleg útjelzőként működik, tanácsokat ad ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük, megéljük. Magam részéről a felsorolt módszerek közül sokat ismertem, sőt használtam és használok is a mindennapi életemben, de ebben a formában, ezek a gondolatok ilyen koncentráltan és logikusan összeszedve újdonságot jelentettek. A napi munkám során megtervezem, hogy mikor mivel foglalkozom, súlyozom a feladatokat fontosságuk szerint, ezzel eddig sem volt gond. Viszont az e-mailek (rendben, már lehet ímélnek is írni) tényleg sokszor átveszik az irányítást, ezzel van még mit tennem. A vizualizációt is ismerem, gyakorolni is szoktam, de közel nem ennyire tudatosan. Ugyanez a helyzet a jövőtervezéssel és a személyes célokkal és a pénzügyi tudatossággal– de körbenézve kis hazánkban, sokaknak ezzel még komoly gondjuk van.

A felsorolt eszközök, melyekkel egyszerűsíthetjük az életünket és boldogabbá válhatunk, egyszerűek, mint a faék. Pont ezért jó olvasni. A tanácsadó könyvek általában vagy misztifikálják a saját eszközeiket vagy szájbarágós stílusban erőteljesen nyomják bele az arcunkba, hogy ezek a módszerek nélkül nem lehet tovább élnünk. Cservenyák Tamás inkább a humort és az iróniát hívja segítségül (akarva-akaratlanul jött velük a szabadszájúság is – álszentek inkább ne olvassák), és nem kinyilatkoztat, csak a saját tapasztalata alapján megélteket sorolja fel.

Nekem ez a könyv olvasása személyes okok miatt jött nagyon jókor. Tizenkét évig voltam egy álom munkahelyen, ahol szuper pozícióban dolgoztam, átlagon felüli juttatásokkal, sok kollégámmal baráti viszonyban, érdekes feladatokkal, mindezekért természetesen sok munkaórát töltve ott. Aztán egyszer csak eljött az az idő, amikor azt éreztem reggelente, hogy inkább felvágnám az ereimet, mint hogy bemenjek dolgozni. El is jöttem év végén, még pedig úgy, hogy csak azt tudtam, hogy két hónapig pihenni szeretnék, és majd utána kitalálom a jövőm. Ehhez képest január második hetében többen megkerestek és felajánlottak különböző munkákat, így kialakult, hogy szabadúszóként mivel fogok foglalkozni. A döntésemet, hogy eljövök egy nagy és biztos multitól sokan még mindig nem értik, de én biztos vagyok benne, hogy a saját életem szempontjából jó volt így. Cservenyák Tamás Eredményesen és boldogan című művét olvasva pedig visszaigazolást kaptam, hogy jó úton járok, ha merek paradigmát váltani és tudatosan tervezni a jövőmet. Még rengeteg mindent tudnék írni ebben az ajánlóban, de mennem kell, mert várnak a megvalósítandó feladatok és a boldog élet…

(Cservenyák Tamás: Eredményesen és boldogan; https://tudatosvezetes.blogspot.hu/p/kakasos-e-konyv.html  2017; ingyen letölthető)