„Gluténmentes rozéfröccs”

 Komoly hagyománya van a magyar irodalomban a humoreszknek, karcolatoknak, általában véve a vicces írásoknak. Sokszor a gúny és az irónia a szerző keserűségét leplezi, vagy így próbál olyan témákat bemutatni, amelyet csak görbe tükrön keresztül lehet, mert ugye egy király se szereti hallani, hogy meztelen.

Hartay Csaba Köszönöm a befogadást! című kötete pillanatkép mindennapjainkról, leginkább azoknak, akik sokat mozognak az online felületeken és határozott véleménnyel rendelkeznek az eléjük kerülő sablonemberekről. Kinek ne lenne ismerős a lepukkant autóból menőző ficsúr, a pletykás és manipulatív szomszédnéni, a dagadt fogyókúrázó és a nyaraláskor előkerülő egyencsaládok? Én olvasás közben folyamatosan vigyorogtam a felvázolt alakokon és sűrűn bólogattam a wellness népén vagy a nyaralók különböző fajtáin is. Szinte minden korosztály, népcsoport, foglalkozás megkapja a magáét, például szegény meteorológusok sem ússzák meg szárazon (bocs, ez az én „humorom” volt, haha). 

„– Szia, mit mutat a prognózisod, hogy leszel?

– Köszi, túlnyomóan jól, hosszabb-rövidebb időre kisüt bennem a boldogság, de van, hogy egy antipatikus ember hatására északnyugat felől megnövekszik a bánatom. És veled mi van?

– Ne is mondd, sarkvidéki levegő hatására megfáztam, de már felszakadozik a tüdőmben a lerakódás, és előreláthatólag a hét vége felé enyhül, végül eláll majd az orrfolyásom is.”

Mondanám, hogy ez a könyv remek strandolvasmány, de igazából bármelyik évszakban jó élmény olvasni. Már karakterek és az egyedi hangnem miatt is élvezetes, de mindenképpen szeretném kiemelni a minden oldalon előbukkanó, sajátos nyelvi humort. A felkészültebbek, akik rendszeresen olvassák a Facebookon a Viharsarki Kattintós oldalt, tudják mire számíthatnak, akik nem, azok vagy rajongók lesznek vagy sikítva menekülnek. Én őszintén remélem, hogy inkább az előbbi.