Szeretem, amikor újságírók írnak könyvet, általában egyesítik a jól összeszedett tartalmat és az olvasmányos stílust (például Pető Péter is egyszerre kiváló zsurnaliszta és irodalmár, ajánlók itt és itt). Dezső Andrásnak eddig csak az újságcikkeit olvastam, régen az index.hu-n, manapság a HVG-ben, és igazán örültem, amikor Magyar kóla címmel megírta második könyvét a hazai alvilág egy speciális területéről. A kábítószerhasználat és ennek piaca távol áll tőlem, annyira nincsenek e téren tapasztalataim, hogy regényként tudtam olvasni ezt a kötetet. Dezső András vérbeli oknyomozó újságíróként nagyon alapos kutatómunkát végzett a kokain keletkezéséről, elterjedéséről és az erre épülő bűnszövetkezetek hazai és világszintű működéséről. A különböző témákat feldolgozó fejezeteket a szerző ajánlása szerint lehetett volna nem időrendi sorrendben is olvasni, de nekem nem okozott gondot, hogy elejétől a végéig haladtam. Az első rész nagy meglepetést okozott, fogalmam sem volt róla, hogy már az 1920-as években ilyen élénk és pezsgő piaca volt itthon is a kokainnak. Érdekes volt a korabeli sajtócikkek olvasása, de szerintem igazán unikális a későbbi történetekben valamilyen szinten részt vevők felkutatása és a velük készült interjúk voltak. Legyen szó futárról vagy terjesztőkről, teljesen más volt az ő szemszögükből látni a motivációkat és az eseményeket. Olvasás közben többször meglepődtem, mert például jártam én is a kilencvenes évek végén egyszer-kétszer a Trocadero-ban, de fogalmam se volt róla, hogy a „nigériaiak” ott keresik a fiatal magyar lányok között az újabb futárokat. „A kokain egy olyan kurva, ami szipkázza az ember erőforrásait. Nem csak az anyagiakat. Az energiát, a motivációt. Hosszú távon ez befordítja az embert. Sok olyan kliensem van, aki havi egyszer vesz, mert szeretne magának egy estét, amikor egy üveg bor mellett este felszív egy kis csíkot. Ez a legjobb ügyfél.” A felidézett emberi történetek rengeteg egyéni tragédiát mutatnak be, de a szerző végig nagyon profin tartotta a határvonalat, hogy nem ítélkezett – ezt az olvasókra bízta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése