Olyan régóta szeretném Dániel András gyerekkönyveit ajánlani, hogy a gyerekeim közben már rég befejezték az óvodát, sőt a nagyobbik lassanként már az általános iskolát is. Ebben az a jó hír, hogy Dániel András az elmúlt egy évtizedben is aktív maradt, számtalan könyvet adott ki, ismertsége folyamatosan növekszik. Az meg még jobb hír, hogy idén a HUBBY, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsának magyar szekciója a 6 év alatti kategóriában neki ítélte Az Év Gyerekkönyv Írója címet! Teljesen megértem a népszerűségét, nagyon szeretem az olyan szerzőket, akiket nemcsak a gyerekek kedvelnek, hanem a szülőknek is kifejezetten öröm és felüdülés olvasni. (Főleg olyan olyan szülőknek, akik nyitottak a humor sokfélesége iránt.) Dániel András grafikusként és képzőművészként kezdett dolgozni, és nem mondhatnám, hogy pályát váltott, inkább csak kiegészítette azt, mivel könyveinél a szöveg mellett az illusztrációkat is ő alkotja. Ez pedig nála egy nagyon fontos szempont, mert a könyveinél maximális harmóniában van a képi világ és a szöveg. Ez a képi világ nagyban különbözik a mostanában trendi irányzattól: nincsenek körzővel rajzolt fejű, édibédi alakok, hanem néha szabálytalan vonalakból álló, néha kicsit szürreális figurák, akik szerethetőek és jó hangulatot árasztanak magukból.
Lista
Egy napon Kicsibácsi összeírta a nevetséges dolgok listáját.
Effélék vannak rajta: jégeralsó, izomtrikó, frottírzokni, körömcipő,
huszárbajusz, cigirágó, cumicukor, napsapka, cicanadrág, öregdiák, csókkirály,
levespor, száraz felszálló tűzivízvezeték, dugóspuska, és így tovább. Időnként
előveszi a listáját, elolvassa, és nagyokat nevet rajta. Néha olyankor is,
amikor jobb lett volna, ha nem.
Ha már a Dániel-birodalomról beszélünk, nem maradhatnak ki a
legfényesebb csillagjai sem, a kuflik. „Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab,
de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem.
Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig
nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni,
honnan hova…” Annyira sikeresek lettek ezek a lények, hogy a történetük már 16
könyvben szórakoztatja az olvasókat.
Én legjobban Smorc Angélát kedvelem, aki nem akart legóba
lépni, és ezzel egy egészen hosszú folyamatot indított el a legkülönbözőbb szereplők
bevonásával (kicsit hiányzott, hogy itt nem Dániel András volt az illusztrátor,
de így is maradandó élményt okozott).
Összegzés: Gratulálok a szerzőnek! Ha pedig jót akarunk
tenni egy óvodással, vegyünk neki Dániel András könyveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése