Huszonévesként két meghatározó élményem volt a homoszexualitás témájával kapcsolatban: az egyik Szilágyi Gyula Melegfront című könyvének könyvfesztiválos bemutatójához kötődik. Ifjú marketingesként a könyv kiadójában dolgoztam, és én feladatom volt Lady Dömpert kísérgetni, aki a beszélgetés után a műsort adta (felejthetetlen volt). Maga a könyv is nagyon érdekes - mai napig aktuális, ajánlom mindenkinek -, és őszintén megdöbbentett az egyik interjúalany, aki elmesélte a helyszínen, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában milyen kegyetlen helyzetben voltak azok a homoszexuálisok, akikről ez kiderült. A másik történet egy novella volt, melyet valamelyik irodalmi lapban olvastam, nem emlékeztem sem a szerzőre, sem a címre, de részletesen megmaradt a történet, amelyben két gimnazista fiú szereti egymást, de küzdenek a beismeréssel, a társadalmi megítéléssel, az elfogadással. Mikor nyáron megvettem Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című kötetét, az első novella az Angolkeringő volt – és rögtön felismertem Dénest és Lajost. (Azóta már azt is tudom, hogy a 2000 folyóiratban olvastam.) Nádasdy írásait nagyon kedvelem, legyen szó műfordításról, versekről, újságcikkekről vagy tankönyvekről. Nyilatkozatai alapján egy nagyon értelmes, érzékeny és jó humorú ember jelenik meg, és ugyanez jellemző az írásaira. Nem titkolta, hogy meleg, de nekem ez hozzá sem adott és el sem vett irodalmi munkásságához – mint ahogy ennek nem is kellene témának lenni. A szakállas Neptun mégis ezt választotta központi témájának: férfiszerelmek javarészt a szocializmus ideje alatt, a hozzá kapcsolódó érzelmekkel, félelmekkel és néha boldogsággal. A szerelem sokszor fájdalmas, de a kötet szereplői mintha ólomcipőben indulnának maratont futni, sokkal-sokkal nehezebb helyzetben vannak. A vidéki barátok, akiknél ez egyik szülőpár mintha várná, hogy színt valljon a gyerekük, de végül ők is részt vesznek az elhallgatási színjátékban. A tanító és a fogorvos, akik a társadalmi osztálykülönbségük miatt sem tudják feltétel nélkül szeretni egymást, vagy az Olaszországig futó szerelmes, aki kiakad, amikor rájön, hogy valószínűleg egy családos emberbe habarodott bele. Ebben a kötetben a Trevi-kútban nem Anita Ekberg fürdik a Trevi-kútban, hanem három meleg férfi: egy magyar egy japánnal és egy spanyollal, akiket egy amerikai fotózik. „A páncél, az a rohadt páncél, gondolta keserűen. Amit Patsynek magyarázott. Hogy aki melegként nő fel, páncélt kell növesszen maga köré: az védi, mint a teknősbékát, de be is zárja, visszatartja a könnyelmű feltárulkozástól. Azt már nem mondta Patsynek, hogy ha egy szúrás betalál a páncél alá, a teknősbékának vége. Hát most betalált. Feltárulkozott. Látványosan, mint aki a trambulinról pisál a medencébe. (Vár a századosom) Nádasdy minden írásának örülök, csak azt sajnálom, hogy a 21. században a homoszexualitás még mindig téma, és sokaknál esélye sincs az elfogadásnak.
(Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun; Magvető, 2020; 3299 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése