Szerelem fedő alatt

 

A mesék sokszor fejeződnek be úgy, hogy „ásó, kapa, nagyharang, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Szilasi László legutóbbi regénye, a Kései házasság egy teljesen más szituációt önt regény formába. Ilma és Gerenda 1964-ben találkoztak először, innen kezdve életük szorosan egymásba fonódik, kapcsolatuk minden gyönyörűségével és hullámvölgyével együtt. Ilma szemszögéből követjük a több mint fél évszázadon keresztül futó eseményeket, fejezetenként egy évet bemutatva. A szerelmi történet mellett a kortörténet és a társadalomrajz is ugyanennyire fontos a regényben, a pillanatnyi helyzetképek mellett a folyamatos változás is nyomon követhető. Én kifejezetten szerettem azokat az egymondatos utalásokat, melyek annak az évnek a legjellemzőbb eseményét, történetét mutatták be. Sokkal jobban el tudtam helyezni, hogy éppen mi történt Ilmával vagy szeretőjével, Gavenda Péterrel. „A cserépkályhából áradt a meleg. A rádióból Chopen szólt, a füles fotelek mellett kicsi bögrékben hűlt a forralt bor, a beszédtémák pedig idilliek voltak: régi idők, gyermekek és nagyszülők, elveszett földbirtokok. Ilma úgy gondolta, most már ez lesz az élete. Szegénységtől fogant üres béke, talán még szép is. De aztán amnesztiát kapott, akár Mindszenty bíboros, aki oly sok év után 1971 tavaszán nagy titokban elhagyhatta végre az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségét, kivetették a rideg világba megint.” A regénybeli események alapján magyarázatot kaphatunk arra, hogy ennek a párnak az élete miért alakult így, egy nem hivatalos, bár a környezet által elfogadott kapcsolatban, de bennem mégis ott motoszkált végig a kérdés, hogy mennyi számítanak a saját döntések és mennyire lehet úgy érezni, mintha eleve elrendelve lenne egy ilyen kapcsolat. Szilasi László érzékenyen formálja és mutatja be a szereplőket, ez a finom gondolkodás és elképesztően nagyfokú empátia jellemző volt eddigi írásaira is, például az Amíg másokkal voltunk kisregényeire, vagy az én örök kedvencemre, a Harmadik hídra. A szereplők megformálása mellett a regény hangulata ejtett rabul: volt, ahol melankolikus, máshol határozottabb, de végig magával ragadó. Ilma és Gerenda kapcsolata nem hasonlít Philemon és Baucis szerelmére, de akkor is – vagy éppen ezért – jó volt elolvasni, utána pedig gondolkozhatunk arról, hogy mi hogyan döntöttünk volna a helyükben.

(Szilasi László: Kései házasság; Magvető, 2020; 3299 Ft)