Nem először teszi ezt meg velem Sir Philip. Bevon egy
történetben, melynek az utolsó mondatat a „folytatása következik”.
Mielőtt írok A titkos birodalomról (A Por könyve második
része), egy kis segítség azoknak, akik (még) nem ismerik ezt a sorozatot. Az
eredeti hármas Az Úr Sötét Anyagai címen futott, első része Az arany iránytű,
majd A titokzatos kés és végül A borostyán látcső volt sokáig az utolsó. Bár
azt hittük, sose találkozunk többet Lyrával, két évtizeddel később Pullman megírta, hogy került a kislány
Oxfordba A Por könyve sorozat első részében, melynek címe a La Belle Sauvage,
majd idén megjelent A titkos birodalomban a főhős, Lyra már egyetemre jár, és
innen követjük hirtelen felborult életét. Eltávolodik daemonjától, Pantól (ebben
a világban mindenkinek van egy állat formájú lelki társa, aki tulajdonképpen
saját maga egy kis külön testben), de a környezetében levő politikai hatalom is
egyre jobban befolyásolni akarja a világ legapróbb szegletét is, és ez hatással
van Lyrára is.
„Az értelem juttatta ebbe az állapotba. A logikát emelte
minden más képesség fölé. Az eredmény: a legmélyebb boldogtalanság, amit
életében érzett.”
Lyra utazásra indul, bár igazából hívhatjuk ezt menekülésnek
is – menti a saját életét, és közben nyomozni kezd az őt elhagyó Pan után. A
történet másik szálán Malcolm Polstead professzort követhetjük, akivel a Belle
Sauvage-ban találkoztunk – ő mentette meg a kisbaba Lyrát, és az elmúlt években
is a közelében maradt. Tanította, segített neki mindenben és közben még saját
maga előtt is próbálta eltitkolni a lány iránt érzett szerelmét. Pan is utazik,
mindannyian egy irányban mennek, és mindenki próbálja legyőzni a viszontagságokat.
A legizgalmasabb résznél pedig jön a „folytatása következik” zárómondat.
Philip Pullmant sokan tartják ifjúsági írónak, de szerintem a
láthatatlan világokra nyitott felnőtteknek is hatalmas olvasási élményt okozhat.
Bármikor szívesen olvasom a műveit, ennek két okát emelném ki. Az egyik az a
tökéletes történetszerkesztés és a fantáziavilág, amelyben olyan szereplők vannak, akiket szerethetünk
vagy gyűlölhetünk, de mégsem egysíkúak, hanem nagyon emberiek. A másik, hogy
minden könyvében úgy reflektál a mindennapok társadalmi, politikai és gazdasági
problémáira, hogy egy fiatalabb olvasónak nem tolakodó, de aki követi a világ
eseményeit, rögtön felismeri utalásait a menekültekre, a nők megalázott
helyzetére vagy akár a politika egyre több helyre benyomuló hatalmára.
Szóval miután a könyv utolsó lapjához értem, megint jött az
ismerős érzés, ami az Úr Sötét Anyagai trilógiánál is. Ott megoldottam úgy,
hogy elolvastam az angolul már megjelent második és harmadik köteteket, most
viszont még várnom kell és csak számolom a napokat, hogy kiadják a Por könyvei
közül az utolsó, harmadik részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése