Tartós tejet már ne vegyél, hosszú könyvbe már ne kezdjél – szoktuk viccesen mondani, ha valaki nincs jó bőrben. Két éve személyesen is átéltem, milyen kegyetlen ez a képletes mondás. Milyen az, ha valaki úgy távozik közülünk, hogy ott van mellette egy vastag regény, melyben örökre ott maradt a könyvjelző a 329. oldalon.
Ahogy az igazán fontos dolgokban az életemben, nekem az anyósommal is hatalmas szerencsém volt. Nagyon jó kapcsolatunk volt az első perctől fogva, pedig keresve sem találhattam volna nálam különbözőbb embert. De két dolog összekötött minket: családunk ugyanazon férfitagjait szerettük, és mindketten imádtunk olvasni. Minden találkozásunkra vittem egy nagy adag könyvet, melyekről utána sokat beszélgettünk. Így volt ez két éve karácsonykor is. Tudtam, hogy Christelle Dabos A tél jegyesei című könyve neki is tetszeni fog, hiszen szereti az ennyire jól felépített fantáziavilágokat, az olyan kissé esetlen, de nagyon szimpatikus és szeretni való hősnőket, mint Ophélie, akinek a sálja mozgása és a szemüvege színe követi a hangulatát. Tudtam, hogy nem akad fent azon, ha valaki a tükrökön keresztül tud közlekedni és ha van egy olyan szuperképessége is, hogyha hozzáér egy tárgyhoz, látja annak múltját. Biztos voltam benne, hogy nem gond, hogy egy olyan ifjúsági könyvet viszek neki, amely Franciaország legjobb regénye lett 2016-ban ebben a kategóriában, mert annak, aki nyitottan nézi a világot, belefér egy kis varázslat is. Aztán már nem tudtuk megbeszélni, hogy milyen nehéz lehetett Ophélie-nek elfogadni, hogy egy előre megszervezett esküvő miatt el kell hagynia nemzetségét, az Animistákat és a távoli és hideg Sarkra kell kötöznie egy ismeretlen férjjelölt miatt. És már nem volt időnk arról sem beszélni, hogy melyik a kedvenc mellékszereplőnk, és hogy a Sarkon levő nemzetségek közötti diplomáciai és mindenféle más kavarások valahogy gyanúsan hasonlítanak napjaink társadalmára. Mára már elfogadtam, hogy nincs annál szebb és kegyesebb halál, hogy egy szempillantás alatt távozol ebből a világból, ahol ott van melletted még egy jó könyv is - de ő még mindig nagyon hiányzik. Időközben megjelent a sorozat második, harmadik, sőt most már a negyedik része is, és mivel én már nem tudom vinni hozzá ezeket a köteteket, csak abban bízom, hogy a túlvilágon van egy jó nagy könyvtárszoba, ahol a könyvmolyok kedvükre olvashatnak a világ végezetéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése