Megbélyegezve

Borisz Akunyinról már többször írtam, nem titok, hogy rajongok azokért a történeteiért, amelyekben Fandorin (vagy az unokája szerepel). Bár ezekről a könyveiről a legismertebb, írt már II. világháborús kémekről és temetői kísértettörténetekről is, nemrégiben magyarul megjelent könyvében pedig a Kijevi Rusz megalapítása és kialakulásának több mint ezer évvel ezelőtti históriáját veszi célpontba. Bár érdekel a történelem, őszintén bevallom, fogalmam se volt arról, hogyan alakult ki az orosz birodalom, még arra sem emlékeztem, hogy a varégok tulajdonképpen vikingek és milyen szerepük volt az oroszoknál. Így A tüzes pecsét című könyv olvasása nemcsak irodalmi élményt adott, hanem sok történelmi tényt is megvilágított. A történet első részében egy szuperhős képességgel rendelkező fiatalember a főszereplő, aki a korabeli konstantinápolyi Szkolába, „kémképzőbe” járt, és olyan tudásra tett szert, hogy bármely szomszédos és távolabbi néphez be tudott épülni és információkat gyűjtött tőlük vagy éppen a saját uralkodója szempontjai szerint alakította a történelmük folyását.

„- Az akciót az egyik legjobb emberem, Damianosz Lekasz protoaminész hajtotta végre.

Kiriánosz hátra sem fordulva Damianoszra mutatott, aki a meglepetéstől az első pillanatban elmulasztotta a meghajlást. A bazileosz bágyadtan, kifejezéstelen arccal rápillantott. Damianosz összezavarodott, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Protoamintész? Ez volt a legmagasabb rang, amit a Szkóla kémei elérhettek. Még ennél is meghökkentőbb volt a családnév említése. Hivatalosan minden amintészt csak a keresztnevén szólítottak. Családnév viselésére csak a nemesi családok törvényes ivadékai voltak jogosultak, a pirofilaxnak azonban nem volt felesége és családja.”

Miután Damianosz sikeresen teljesítette feladatát, következő megbízatásként Kijevbe utazik, hogy kifigyeljék az új uralkodót, Kijt, és minél többet megtudjanak a jövőbeli terveiről. Nagyon izgalmas volt a korabeli szokásokról, hiedelmekről és életmódról olvasni, Damianosz és húga (khm…) és kémtársa, Hélia is aprólékosan kidolgozott figura, élvezet róluk olvasni. Aztán a történet váratlan fordulatot vesz, és mivel nem akarok spoilerezni, így nem mesélem tovább, de hasonlóan fordulatos a többi rész is, melyet a főszereplők homlokán levő különleges anyajegy felbukkanása köt össze.

Ajánlom A tüzes pecsétet azoknak, akik szeretik a kalandregényeket és a történelmet. Bár rengeteg kidolgozott apró részletet tartalmaz a könyv, megismerhetjük belőle a politikai és történelmi „nagyképet” is, követhető, hogy kinek mi volt az érdeke és ennek megvalósításáért mi minden történt. Külön említést érdemelnek az emberi jellemek, melyek sajnos nem sokat változtak az elmúlt ezer évben. Ami nekem hiányzott, az egy kifejezés-gyűjtemény és korabeli térképek, mert egyszerűbb lett volna elhelyezni térben és időben a történetet, ha ezek kéznél vannak. Összességében jó könyv, ajánlom, bár Fandorin még mindig hiányzik.