Néha érdemes forgatni az ókori filozófusok műveit, ha már a
filozófiatudomány mai művelőiről, munkájukról keveset vagy inkább semmit sem
tudunk. A mai bölcselők ismeretlenségnek miértjét járja körül Bekő Éva, az ELTE
Filozófiatudományi Doktori Iskolájának végzős hallgatója a Qubit hasábjain. A szerző arra a felismerésre jut, hogy azért nem ismerjük korunk
filozófusait és ezzel együtt munkásságukat sem, mert „szűk szakmai kérdéseket
tárgyalnak”, amik a szakmán kívül más földi halandót nem érdekelnek, és ha el
is jut egy-két gondolatuk a közemberhez, akkor sem nyújtanak „intellektuális
örömnél” többet.
Pedig ez nem volt mindig így, az ókorban – ahogyan ezt Bekő
is említi – az egyes gondolkodók igen nagy hatással voltak a társadalomra. Az
ókor egyik legismertebb államférfija, Marcus Tullius Cicero maga is művelte a
filozófiát, Athénban csiszolta műveltségét hosszú időn keresztül, majd meghonosította
a görög filozófiát a virágzó Rómában. A nem mellesleg remek szónok és a
retorika tudományának elismert művelője több filozófiai művet lefordított
görögről latinra, majd hozzáfogott Kr. e. 45-ben Astura mellett fekvő
villájában A legfőbb jóról és rosszról
című könyve megírásához. A beszélgetés formájában papírra vetett kötet
tulajdonképpen 4 az 1-ben, ugyanis négy külön könyvben ismerteti és bírálja a
korabeli filozófiai erkölcstan három nagy iskoláját: az epikureusokét, a
sztoikusokét és az Antiokhosz-félét.
A latin nyelvű művet Némethy Géza fordította magyarra és
1901-ben jelent meg kétnyelvű kiadásban. Ezt vette alapul Vekerdi József, aki
elkészítette az új fordítást. Cicero könyvének bevezetője Némethy remek és
alapos tanulmánya, és ha már csak önmagában ezt elolvassuk, az is egy élmény. A
szófordulatok, mondatfűzések visszahozzák azt a századfordulós hangulatot, amiről
az 1940-es évek filmjei alapján kaphatunk némi képet, és a fordító Cicero iránt
érzett határtalan tisztelete és lelkesedése is átjárja szöveg minden részét.
Nem állítom, hogy A legfőbb jóról és rosszról könnyű
olvasmány, és azt sem, hogy rohanós nap után a legfőbb vágyunk lesz Ciceróval
és erkölcstanával kikapcsolódni, valamint vele együtt boncolgatni, hogy a
legfőbb jónak az élvezetet kell-e tekintenünk vagy sem. Ettől függetlenül érdemes
vele egy próbát tenni, mert például érdekes pszichológiai kérdéseket is felvet.
De urambocsá! azt is megengedhetjük magunknak, hogy nem egy
szuszra próbáljuk befogadni a neves ókori férfiú magvas gondolatait, hanem szép
apránként, akár pár napot kihagyva, kicsit lazítva, majd a következő fejezetre
rágyúrva olvassuk az értekezéseket.
Egy biztos, az ókoriaknak volt idejük gondolkodni, olvasni,
művelődni, jobban, mint a mai kor emberének. Ettől függetlenül megéri forgatni
Cicero művét, mert hátha nézőpontot váltunk és másként tudunk gondolkodni a
minket körülvevő világról.
Marcus Tullius Cicero: A legfőbb jóról és rosszról,
Fordította: Vekerdi József, Kairosz Kiadó, 2007, Ára: 3500 forint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése