Furcsaszerelem

Amikor a múlt század végén megszereztem a diplomám, amikor kezdett változni a felsőoktatás. Én még voltam olyan szerencsés, hogy nem az egyedi kreditgyűjtésről szóltak a mindennapjaink, hanem ugyanazokkal a csoporttársakkal ültünk végig minden előadást és szemináriumot, majd utána együtt mentünk a szabadidőnket hasznosan eltölteni (khm…) meg együtt tanultunk (de tényleg!). Miután éveket töltöttünk együtt, elég jól megismertük egymást. Világos Kláriról már akkor azt gondoltam, hogy több különböző területen is nagyon tehetséges, rajzolt, fotózott és a kreatív írás sem állt távol tőle. Így nem lepődtem meg, amikor azt hallottam, hogy a közelmúltban könyvet írt. A Strangelove egy kamaszoknak/fiataloknak szóló regénytrilógia első kötete, főszereplője Veronika, aki szülei válása után édesanyjával elköltözik addigi házukból és ezért iskolát is vált. Az új helyen is nehezen találja meg a helyét a zárkózott lány, de a franciaórákon véletlenül egy hallgatag fiú párja lesz, aki felkelti a figyelmét. Krisztiánról senki nem tud semmit azon kívül, hogy általában nem beszél, így is jó jegyeket szerez és nagyon sokat hiányzik. Verát lassanként semmi más nem érdekli a fiúnk kívül, beköszönt Élete Első Szerelme. A kamaszkori lázadás karöltve jár nála a szerelemmel, és lassanként teljesen felfordul az élete. Vera alakja jól eltalált, hitelesnek találtam, bár én inkább az anyukája korosztálya vagyok, aki szintén annyira hús-vér figura, hogy szinte hallottam a hangját.

„- Veronika, hallgass meg! Nagyon fura vagy mostanában! Alig beszélgetünk! Tiszta néma vagy már te is!

- Azelőtt se beszélgettünk túl sokat – szűrtem a fogamon át.

- Hogyhogy? Dehogyisnem! Mindig, minden este!

-Anyukám, te kérdezgettél a suliról, aztán elmeséled a napodat, a véleményedet valamiről, az időjárást, az anyagi problémáinkat, és általában tettél valami csípős megjegyzést Apára. Ezt nevezed te beszélgetésnek?!

- Szemtelen, taknyos kölyök vagy, tudod?

- Te hozzám beszélgettél, de nem velem. Nem vetted észre, hogy egyáltalán nem érdekelnek téged a válaszaim? – Éreztem, hogy ez bántja. Kezdtem őt egyre jobban érezni, nemcsak hallani. Azt hiszem, ha valóban odafigyelünk valakire, többet is megtudhatunk annál, amit mond, jóval többet. Anyám sértődött volt, irigy a szerelmességemre, és egyre magányosabb, mert nem hallgattam végig, hanem magammal voltam elfoglalva. Vagyis a Krisztiánnal.”

 Krisztián, Zoli, aki Vera másik udvarlója, az apa és a szomszéd néni is szépen megrajzolt figura, jól támogatják az eseményeket. Külön dicséret a Kutyáért, aki egyszerre jelentett terápiát és szeretetet a kamaszlánynak, és segített neki a mindennapokban önmaga maradni. A kvázi naplóként, hónapokra bontott történetben egyenesen haladunk az egyre nagyobb érzelmi megrázkódtatás felé, amit szinte minden kamasz átélt (bár Krisztián élete a szokásosnál erősebb fordulatokat vett a regényben). A kérdés, hogy van-e olyan segítség a fiatal mellett, aki el tudja kapni, ha zuhan, vissza tudja hozni a gödörből vagy egyáltalán felismeri, hogy bajban van. Tükröt mutat az olvasóknak a Strangelove, a fiatalok és a szülők generációja is megtalálja benne, hogy mire figyeljen, mit ne kövessen el, illetve mi az, amit mindenképpen meg kellene tenni a lelki békénkért. Az érzelmeinket nemcsak a szöveg befolyásolja, hanem a rengeteg megemlített (retro) zene is – Depeche Mode rajongóknak különösen ajánlott olvasmány.

 Világos Klári: Strangelove; Élőkép Művészeti Egyesület, 2016

Megvásárolható a szerzőtől is, aki elérhető a Facebookon Klári Virágos néven.