Az első magyar bűnregény

Második könyvet mindig nehezebb írni, mint elsőt, főleg akkor, ha ez az első kötet megkapta a Margó-díjat 2016-ban. Nekem nagyon tetszett Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese című könyve (ajánló itt), vártam nagyon a következő írását. Amikor kezembe vettem, a szokott olvasási tempómmal kezdtem bele, aztán négy oldal után becsuktam, vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem újra, szépen lassan, csak erre figyelve. Mert ennek a történetnek meg kell adni az időt és a tiszteletet, csak akkor lehet élvezni.

A krimikben szereplő nyomozók sokféle alakot ölthetnek, ismerünk ballonkabátos feledékeny úriembert, kertészkedő vénkisasszonyt vagy szmokingos titkosügynököt. Milbacher Róbert Léleknyavalyák című könyvének főszereplője, Hummer József nyugalmazott alkapitány senkihez sem hasonlítható – inasával kettesben él szigorú napirendje szerint, ahol nem mindegy, hogy mikor iszik kávét és mikor gyújt rá egy szivarra. Pest belvárosában lakik a Magyar és Czúczor utcza sarkán álló bérház második emeletén és naponta elsétál a Duna partra, hogy figyelemmel kövesse Széchenyi hídjának épülését. Az előző mondatból is kiderülhet: a regény az 1850-es években játszódik, a bűntény, melyet az alkapítány újra vizsgálni kezd pedig 1847-ben történt öngyilkosság, mikor a drámaíró színész, Czakó Zsigmond lőtte főbe magát egy újság szerkesztőségében. Az akkor még aktív alkapitány újra foglalkozni kezd az üggyel és átnézi az általa vezetett nyomozás hivatalos anyagait, mert azt érzi, hogy valamit elmulasztott. Így sok kortárs írást olvashatunk a korabeli pszichológiáról és az öngyilkosságról. „Régi megfigyelése a gyakorlati lélektannak, hogy vannak oly kóros állapotai bizonyos léleknyavalyáktól szenvedő embereknek, midőn már úgy érezték, hogy hűtlen lettel hozzájuk a szavak, sőt bántó élükkel egyenesen ellenük fordulnának. Így azután a kimondott szóval nem is képesek sem állapotuk leírására, sem pedig segélykérésre, ám valahol mégis azt várák el gyermeki türelmetlen követelődzéssel embertársaiktól, hogy a nyelv segélye nélkül is, mintegy lélektől lélekig ható sugallattal értsék meg, és siessenek a megmentésükre.” A regény végére kiderül, hogy mi is történt valójában, az epilógus pedig egy újabb csavart rejt. Milbacher Róbert irodalomtörténészként gazdag tudásanyagot ötvözött a regénybe korabeli irodalmi pletykáktól a mindennapok leírásáig. A nyelvezet is ezt az időszakot idézi, így érdemes lassan és figyelemmel olvasni a regényt, megadni a módját, mint ahogy Hummer József a délelőtti újságolvasásnak.

(Milbacher Róbert: Léleknyavalyák; Magvető, 2018; 3499 Ft)