Parancsra tenni

A II. világháború óta hiába telt el már több, mint hetven év, a háborúban részt vevő országokban még mindig folyamatosan megjelenő téma az akkor okozott trauma. Ralf Rothmann német költő, regényíró 1953-ban született, Tavasszal meghalni című, nyolcadik regényében édesapja történetét írja meg. Az immár húsz nyelvre lefordított regény szakít az eddig megszokott háborús sztereotípiákkal – nem minden SS katona gonosz, nem minden szülő szereti a gyerekét és nem minden tavasz jelenti az élet kezdetét. A regény főszereplője Walter tizenhét évesen egy kis tehenészetben dolgozik fejőként. Nagyon lelkiismeretes, megbízható munkaerő, komolyan veszi a fejést. 1945 tavaszán egymás között már arról suttognak, hogy hiába a Führer csodafegyvere, az oroszok egyre közelebb vannak és hamarosan véget ér a háború. Akármennyire is szükség van a gazdaságban a munkájára, kényszerrel besorozzák a Waffen-SS-be és a magyarországi frontra viszik. Mivel tud autót vezetni, a hadtáphoz osztják be, de a barátja harcoló alakulathoz kerül, ahonnét sikertelenül próbál megszökni. Walter hiába próbál kegyelmet kérni neki, a másnapi kivégzésen ő is benne van a kivégzőosztagban, és ha mellé lő, az egész osztagot megbüntetik. „… a háborúban nem az számít, hogy valaki mit kíván, érez vagy gondol, a háborúban csak az számít, hogy valaki mit tesz…”. Walter ugyanazzal a gondoskodással és szeretettel bánt a tehenekkel, ahogy a kémnek kikiáltott molnár családdal vagy a katonatársaival. Hiába volt rajta az SS egyenruha, az embersége megmaradt – újfajta olvasási élmény egy olyan SS katonáról olvasni, aki nem a szokásos gonosz alak (bár a regényben előfordul ilyen is). A történetben több visszatérő motívum adja meg a szöveg lassú lüktetését, az egyik legerősebb, ahogy a szereplők a különböző idősíkokban keresnek különböző temetőket. A magyar olvasóknak pedig még felkavaróbb ez a regény, mert Székesfehérvártól Abdáig ismerjük az említett hazai helyszíneket.

(Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni; Magvető, 2017; 2999 Ft)

Sorsok hálózata

Leo Gursky lengyel zsidó, a II. világháború borzalmaiból Amerikába menekül fiatalkori szerelme után. A kétezres évek elején Alma Singer new yorki kamaszlány nyomozásba kezd, hogy honnan kapta keresztnevét. A két élet sajátosan fonódik össze – egyik információ a másik után derül ki, és a rég feledésbe merült titkokból a regénybeli regény, A szerelem története című művön keresztül ismerjük meg a főszereplők életét. Alma édesanyjával és öccsével, Madárral él, édesapja régen meghalt. Leo egyedül van lomokkal telizsúfolt lakásában és minden nap tesz valamit, hogy ne maradjon észrevétlen – aktmodell lesz, ruhákat próbál vagy könyvtárba megy. Egyikőjük kezdi az életét, a másik már a végét várja, de mindketten keresik önmaguk, válaszokat várnak és útmutatást, hogy merre menjenek. „(…) arról álmodoztam, hogy a véletlen valahogy összehoz. Végiggondoltam, hányféleképpen keresztezhetné egymást valahogy az életünk: esetleg mellé ülök le a vonaton, vagy együtt várakozunk az orvosi rendelőben. De végül rájöttem, hogy ez az egész rajtam múlik.” Alma Singer elindul, és levéltárban és egyéb hivatalos nyilvántartásokban kutatni kezd A szerelem története című regény főszereplője, Alma Mereminski után. Leo eltitkol fia, a híres író Isaac Moritz árnyékában él, de mire összeszedi bátorságát, hogy kapcsolatba lépjen vele, már késő. Akármelyik szereplő lép egyet, az hatással van a többiek életére is, mivel a sorsukat nem kerülhetik el. Lélekemelő és szívmelengető ez a regény, a történetmozaikok pedig egy teljes képet rajzolnak ki az utolsó lapokra.
(Nicole Krauss: A szerelem története; Magvető, 2017)

Árvaiék az Újvilágban

„S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” – írja József Attila Hazám című versében, mivel a magyar társadalomra nagy hatással volt az, hogy a 19. század fordulóján sokan próbáltak szerencsét az Újvilágban. Itt hagyták addigi életformájukat, szokásaikat, nyelvüket, családjukat. Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regénye az Árvai család amerikai éveiről szól. A Rög gyermekei trilógia második részében Árvai István családfő magyar földművesből amerikai gyári munkás lesz, de nem csak ez jelent változást az életükben. Miután megérkeztek az amerikai Toledóba, szigorú szabályokat állítanak fel saját maguknak - különös tekintettel a családi költségvetésre. Fő céljuk, hogy minél több pénzt spóroljanak, és hazatérésük után földet vehessenek maguknak. István természetes intelligenciája és fémipari tapasztalata miatt gyorsan beletanul az új munkájába, felveszi az amerikai szokásokat, de van, amihez ragaszkodik – például a szalonna és a hagyma reggelire. István felesége, Anna otthon vigyáz az egyre gyarapodó családra és őrlődik a magyarságuk megtartása és az amerikai mindennapok követése között. Ez nem is nekik, hanem a gyerekek generációjának nehezebb, a legidősebb fiú kivételével nem emlékeznek Szajlára, az ő otthonunk már az Egyesült Államok. A regény erőssége a részletgazdaság és a korhűség. Sok mindent megtudhatunk a korabeli tengerentúli világról, az olajfúrásról és a magyar közösség amerikai életéről. A bemutatott kép nem idealizált, hanem valóságos – Árvai Istvánból Steve lesz, és hiába a gyűjtenek, kérdésessé válik, hogy tényleg hazatérnek-e egyszer. A regény önállóan is értelmezhető, de sokat segít, ha ismerjük az előzményeket, az Ondrok gödre című művet. A Kossuth-díjas írónak pedig jó egészséget kívánunk, és nagyon várjuk a családtörténet befejező részét.

(Oravecz Imre: Kaliforniai fürj, Magvető, 2017; 4999 Ft)

A szabályok áthágása

Takács Zsuzsa egyszer említette, hogy két irodalmár volt nagy hatással rá: Pilinszky és Kafka. Legfrissebb, A sóbálvány című tárcanovellákat tartalmazó kötete olvasásakor Kafka jelenléte szinte érezhető. Az Élet és Irodalom című újságban, 2016-ban megjelent szövegek legfeltűnőbb jellemzője, hogy egy hétköznapi esemény egyszer csak átfordul egy kissé abszurd vagy szürreális helyzetbe. „Z. rápillantott Doxa órájára, és megállapította, hogy mindkét mutató a tizenkettesen áll, azaz pontosan dél vagy éjfél van. Mióta összeolvasztották a Meteorológiai Intézetet és a Ne-Hu-t (a Nemzeti Hulladékgazdálkodást) a kulturális, oktatási és egészségügyi tárcával, ötletszerűen jött fel vagy nem jött fel a Nap és a Hold, az utcalámpák pedig csak a szerelmeseknek világítottak. … Szivacsos köd ülte meg a várost, az évszakok hektikussá váltak, a klímaváltozás felgyorsult, a szokatlan orvosi esetek száma megemelkedett, és Ionesco rinocéroszai vágtattak az évszázados fáktól megszabadított Kossuth tér díszkövezetén.” A kötet főhőse Z., sok szempontból az írót formázza: megemlíti kubai ösztöndíját, spanyoltanári munkáját, hogy édesapját a Széchényi Könyvtárba száműzték, és hogy őt a származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre, csak a bölcsészkarra. A történetek egyszerre játszódnak a jelenben, de a XX. századi történelem is visszatükröződik. Jó, hogy Takács Zsuzsa nem maradt a műfordítások és a versek mellett, a kilencvenes évek óta publikált prózai írások üdítő színfoltjai a kortárs magyar irodalomnak.

(Takács Zsuzsa: A sóbálvány; Magvető, 2017; 2490 Ft)

Ármánka, barátok, galéria

Az idősebbik fiam nagycsoportos óvodás volt, amikor látogatóként először vett részt egy igazi képzőművészeti kiállításon. Fuchs G. Tamás alkotásait néztük meg – én már ismertem a képeit és nagyon szerettem ezt a stílust, kíváncsi voltam, hogy a gyerek mit szól hozzá. Hát annyira lelkes volt, hogy amikor hazafelé mentünk, azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is ilyen képeket szeretne csinálni és hetekig mindenhová magával vitte a kiállítás képeiről készült katalógust. Már akkor azon gondolkoztam, hogy annyi minden van elrejtve ezekben a digitális nyomatokban, hogy fel lehetne építeni egy egész mesevilágot a képek köré. Így is történt – Ármánka és barátai beköltöztek a galériába és most már a fiatalabbak is megfelelő környezetben találkozhatnak ezekkel a műalkotásokkal. A két, eddig megjelent kötetben a történet és a képi háttér egyenlő rangúak – ez igazán fontos, mert bár a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nívós alkotásokkal bír, de még mindig sokszor jelennek meg olyan gyerekkönyvek, ahol a képi világ a leegyszerűsített, kerekfejű alakokra korlátozódik. A történetek öt, véletlenül összetalálkozott antropomorf állat kalandjairól szólnak. Az alakok egyediek, de mindeközben nagyon-nagyon ismerősek. A tipikus jellemvonásokban felismerjük magunkat, családtagjainkat, barátainkat - mert mindenkinek van kötözködő, vagy tudálékos, esetleg kissé egyszerűbb, de jólelkű ismerőse. A különleges rajzok mellett az alakok szerethetősége miatt jó olvasni Ármánkáék kalandjait. Irigylésre méltó, ahogy veszekedéseik mellett is szeretik egymást és igazi csapatként tudnak dolgozni. Azért szerettem esti meseként olvasni a gyerekeknek mind a két kötetet, mert engem legalább annyira szórakoztatott, mint őket. Őszintén remélem, hogy a harmadik kötet is hamarosan kapható lesz, de az már egy másik történet, hogy ahhoz milyen különleges kapcsolat fűz.

(Fuchs G. Tamás: Ármánka kalandjai barátaival a galériában; 1.: Égi manufaktúra, Körterepülő; 2.: Csőrike késésben, Rébusz; 2015)

A tudat fája

Egy negyvenéves férfi sok szempontból élete legjobb időszakában van. Már nem éretlen fiatal, hanem ereje teljében van és összegyűjthetett annyi élettapasztalatot, hogy bölcs világlátással rendelkezzen. Jónás Tamás költő Törzs című kötetében megjelent versei ezt a komoly, érett érzést sugallják. A költő életútját tekintve sok mindent átélt: Ózdon született, majd egy kis faluban lakott négyéves koráig, mikor nevelőszülőkhöz került, mert szülei adósság miatt börtönbe kerültek. Cigány származását soha nem titkolta, de identitásának csak egy része ez. Középiskolai tanárai figyeltek fel tehetségére és azóta ír verseket. A tehetsége mellett egyetemi tanulmányai is hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a művek ennyire szépek és mívesek. Tökéletes a formájuk: legyen szonett vagy népdalt idéző négysoros, a legutolsó betűig minden a helyén van. A könnyedség inkább a nyelvi megformálásban szerepel, a választott témák komolyak. A családi kapcsolatok, a múlttal való szembenézés sok régi emléken keresztül tör a felszínre. Mintha terápia lenne az írás – a költőnek és az olvasónak is szembesítés. Például A tudat fája című versben feltett kérdésekre is jó lenne tudni a választ.

Marad-e szégyen az a szégyen,

amire büszke, aki érzi?

Mit is jelent a semmiségem?

Marad-e az, ha sír, a férfi?

Nyilvános kudarccal dicsekedni

lehet-e igazi, bátor eset?

Meg lehet még az almát enni,

ha a fájától messze esett?

A XX. század klasszikus magyar költőinek szellemi örököse Jónás Tamás. Megérett erre a nehéz feladatra.

Ps.: Nagyon jó kezdeményezés volt a Magvetőtől a Időmérték című sorozat - eddig még az összes általam olvasott kötete remek volt.

(Jónás Tamás: Törzs; Magvető, 2016, 1990 Ft)

Alternatív történelemkönyv

Megyesi Gusztáv Roló alatt című könyvében a Népszabadságban, az elmúlt 10 év alatt megjelent írásaiból válogatott. A szerző legendás újságírónak (vagy újságíró legendának) számít, Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni.

A most megjelent gyűjteményben olvasható publicisztikák, tárcák, karcolatok, és néhány novella a közelmúlt Magyarországát mutatja be. Megyesi stílusa rögtön felismerhető néhány sor elolvasása után: tényszerű, ironikus, néha akár groteszk is, de közben nagyon érzékeny és mindig a kisemberek, a vesztesek, a szerencsétlenek pártján áll. Úgy tud írni, hogy nevetünk az olvasáskor, de utána inkább sírni van kedvünk. Írhat arról, amikor a villamoson észreveszi az ott utazó hajléktalanon egy ruhagyűjtésen leadott régi kabátját, vagy a Tisztelt Házban zajló dolgokról, akár arról, hogy egy kalauz lemaradt a vonatról, vagy arról, hogy hogyan távoznak az Operabálról a prominens meghívottak. Minden írás végén vár az ítélet, szembesítés a valósággal. Éppen ezért kellene alternatív történelemkönyvként kezelni a Roló alatt-ot, mert pont ezekből a hírekből és a magyarázatukból tárul elénk a legtisztábban a közelmúlt. „Kevés országban vetik meg ennyire az elesetteket, mint nálunk, vagy éppenséggel néznek el fölöttük. Verbálisan mindig nagy az aggodalom, hogy aztán csak az a pár száz megszállott szociális munkás, szeretetszolgálati aktivista maradjon, akik most … is próbáltak valamit tenni.” Látlelet. Gyógyítható? Ki tudja, majd kiderül. 

Sajnos Megyesi Gusztáv már nincs velünk, hogy megírja, amit lát.

(Megyesi Gusztáv: Roló alatt; Magvető, 2016; 3990 Ft)