A szabályok áthágása

Takács Zsuzsa egyszer említette, hogy két irodalmár volt nagy hatással rá: Pilinszky és Kafka. Legfrissebb, A sóbálvány című tárcanovellákat tartalmazó kötete olvasásakor Kafka jelenléte szinte érezhető. Az Élet és Irodalom című újságban, 2016-ban megjelent szövegek legfeltűnőbb jellemzője, hogy egy hétköznapi esemény egyszer csak átfordul egy kissé abszurd vagy szürreális helyzetbe. „Z. rápillantott Doxa órájára, és megállapította, hogy mindkét mutató a tizenkettesen áll, azaz pontosan dél vagy éjfél van. Mióta összeolvasztották a Meteorológiai Intézetet és a Ne-Hu-t (a Nemzeti Hulladékgazdálkodást) a kulturális, oktatási és egészségügyi tárcával, ötletszerűen jött fel vagy nem jött fel a Nap és a Hold, az utcalámpák pedig csak a szerelmeseknek világítottak. … Szivacsos köd ülte meg a várost, az évszakok hektikussá váltak, a klímaváltozás felgyorsult, a szokatlan orvosi esetek száma megemelkedett, és Ionesco rinocéroszai vágtattak az évszázados fáktól megszabadított Kossuth tér díszkövezetén.” A kötet főhőse Z., sok szempontból az írót formázza: megemlíti kubai ösztöndíját, spanyoltanári munkáját, hogy édesapját a Széchényi Könyvtárba száműzték, és hogy őt a származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre, csak a bölcsészkarra. A történetek egyszerre játszódnak a jelenben, de a XX. századi történelem is visszatükröződik. Jó, hogy Takács Zsuzsa nem maradt a műfordítások és a versek mellett, a kilencvenes évek óta publikált prózai írások üdítő színfoltjai a kortárs magyar irodalomnak.

(Takács Zsuzsa: A sóbálvány; Magvető, 2017; 2490 Ft)