Ármánka, barátok, galéria

Az idősebbik fiam nagycsoportos óvodás volt, amikor látogatóként először vett részt egy igazi képzőművészeti kiállításon. Fuchs G. Tamás alkotásait néztük meg – én már ismertem a képeit és nagyon szerettem ezt a stílust, kíváncsi voltam, hogy a gyerek mit szól hozzá. Hát annyira lelkes volt, hogy amikor hazafelé mentünk, azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is ilyen képeket szeretne csinálni és hetekig mindenhová magával vitte a kiállítás képeiről készült katalógust. Már akkor azon gondolkoztam, hogy annyi minden van elrejtve ezekben a digitális nyomatokban, hogy fel lehetne építeni egy egész mesevilágot a képek köré. Így is történt – Ármánka és barátai beköltöztek a galériába és most már a fiatalabbak is megfelelő környezetben találkozhatnak ezekkel a műalkotásokkal. A két, eddig megjelent kötetben a történet és a képi háttér egyenlő rangúak – ez igazán fontos, mert bár a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nívós alkotásokkal bír, de még mindig sokszor jelennek meg olyan gyerekkönyvek, ahol a képi világ a leegyszerűsített, kerekfejű alakokra korlátozódik. A történetek öt, véletlenül összetalálkozott antropomorf állat kalandjairól szólnak. Az alakok egyediek, de mindeközben nagyon-nagyon ismerősek. A tipikus jellemvonásokban felismerjük magunkat, családtagjainkat, barátainkat - mert mindenkinek van kötözködő, vagy tudálékos, esetleg kissé egyszerűbb, de jólelkű ismerőse. A különleges rajzok mellett az alakok szerethetősége miatt jó olvasni Ármánkáék kalandjait. Irigylésre méltó, ahogy veszekedéseik mellett is szeretik egymást és igazi csapatként tudnak dolgozni. Azért szerettem esti meseként olvasni a gyerekeknek mind a két kötetet, mert engem legalább annyira szórakoztatott, mint őket. Őszintén remélem, hogy a harmadik kötet is hamarosan kapható lesz, de az már egy másik történet, hogy ahhoz milyen különleges kapcsolat fűz.

(Fuchs G. Tamás: Ármánka kalandjai barátaival a galériában; 1.: Égi manufaktúra, Körterepülő; 2.: Csőrike késésben, Rébusz; 2015)