Virrasztani a semmiért

Vannak olyan könyvek, amiket akkor is el kell olvasni, ha túlságosan hatnak ránk, ha olyan világot mutatnak be, amelyet nem ismerünk, és magunktól nem mennénk oda. Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című kötete folytatja azt az irányt, amelyet előző novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya elkezdett, de mindenben feljebb lépett. Tömörebb és koncentráltabb a szöveg, még megrázóbbak a történetek, még jobban összemosódik a vélt és a valós, az ébrenlét és az álom, a fizikai és lelki fájdalom. Jászberényi Sándor haditudósítóként évek óta járja a Közel-Kelet és Afrika harcokban álló országait, nem karosszékben ülve, az internetről szedte az élményeit. A témák a szó szoros értelembe véve szembe jöttek vele - látta, hallotta, érezte őket. Bár a kötet elején leszögezi, hogy minden leírt történet a képzelet műve, de ez nehezen hihető. Saját erővel rendelkeznek ezek a novellák, olvasás közben megfognak, és nem engednek, akkor sem, amikor már régen letettük a kötetet. A főhős Maros Dániel fotós és tudósító, régi ismerősünk. Ugyanúgy alkoholgőzben úsznak a napjai, de most krónikus alváshiány is sújtja, és folyamatosan kisfiát hiányolja és hallucinálja, aki az elvált feleségénél maradt. Esetében a józanság és az őrület már nem egymás alternatívái, és ez a módosult tudatállapot életformájává válik Afrika forró vidékein. Viszont hozza magával az európai keresztény normákat, és ez megakasztja a beilleszkedést. Ahogy a címadó novellából megtudjuk, a fehéreknek nemcsak az izzadságuk büdösebb, mint a feketéknek vagy az araboknak, hanem a hagyományaik is mások. Amíg gondot okoz Marosnak egy körülmetélt prostituáltat használni, vagy emberként tekint egy verekedésből élő gyerekre is, lehet, hogy ott él, de nem olyan, mint ők. Amíg kérdés számára, hogy meg lehet-e ölni egy tizenéves fiút kihallgatás közben vagy biztosítani kell a genfi konvenció előírásait, addig más dimenzióban van. Minden novella más miatt lesz megrázó és emlékezetes, és egyik sem ad reményt. Ahelyett, hogy a hazánkban jelenleg a csapból is folyó idegenellenes propagandának hisznek, inkább ezt a kötetet kell elolvasnia annak, aki tudni szeretné, mi miatt menekülnek el sokan az otthonukból a világ nem is annyira távoli részén.

(Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája; Kalligram, 2016; 2990 Ft)

Mennyi lehet pom-pom taxi és batman-mentő?

A betűkkel mindig jobb viszonyban voltam, mint a számokkal. A szorzótábla egy része ment rögtön, de bizonyos műveleteknél nem ráztam ki kisujjamból a választ, inkább számolgatni kezdtem. Amikor megláttam Erdős Virág új könyvét, azonnal megvettem a gyerekeknek. Az egyik már tanulta a szorzótáblát, a másik még nem – most viszont mind a kettő tudja, a versekkel együtt. Nem Erdős Virág találmányáról van szó, például Móra Ferenc Zengő ABC-je hasonló elven működött: az ábécé betűihez versek és képek tartoztak, mely több generációnak segített memorizálni a betűket. (Megemlíthetjük továbbá a Belga együttes Királyok a házban című számát is, amelyben énekelik/rappelik a magyar történelem fontos eseményeit.) Erdős Virág ért a gyerekek nyelvén, ezt már bebizonyította a Négyeshatos és a Pimpáré és Vakvarjúcska köteteiben. (Természetesen ért a felnőttek nyelvén is, lásd Világító testek vagy ezt is el című kötetét.) 

A szorzótáblát bemutató kétsorosai viccesek, könnyedek, közel állnak a gyerekek gondolkodásmódjához és egyszerűen megjegyezhetők. Nem ciki a srácoknak nyáron sem matekkal foglalkozni, mert a jó kézbe venni ezt a kötetet. Az külön csoda, hogy a könyv második felében a versek és az eredmények kétoldalas tanulókártyákon szereplenek, melyek kivághatók.

télen-nyáron

hegyen-völgyön

hébe-hóba

ülve-állva

mindenkinek

minden percben

jól jöhet egy

szorzótábla

nem számít hogy

villámlik vagy

mennydörög vagy

esik-e

jó, ha van a

fejünkben egy

szorzótábla

versike

annyit titok

lappang és még

annyi minden

rejtve van

száz kérdésre

száz jó válasz –

ez legalább

rendbe’ van

hogyha kérdi

bárki: ennyi

ennyiszer az

mennyi?

nem probléma –

intesz, simán

rávágod és

ennyi

A címbeli kérdésre a válasz pedig a 9*8.

(Erdős Virág: Szorzótábla-versikék 100 számra; Manó Könyvek, 2017; 2990 Ft)

A komfortzónán innen, a betonrépán túl

Általában nem rajongok a „megmondó könyvekért”, az életviteli tanácsadásokért, a mindenen felül álló és mindent megoldó igazságokért. Éppen ezért kíváncsian vártam Cservenyák Tamás negyedik e-könyvét, mely most nem a szokásos, szűkebb szakmai közönségnek szól, hanem szélesebb rétegnek íródott. Bár a címe – Eredményesen és boldogan – első olvasásra kissé kommersznek tűnik, de az helyzet, hogy ez a könyv tényleg útjelzőként működik, tanácsokat ad ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük, megéljük. Magam részéről a felsorolt módszerek közül sokat ismertem, sőt használtam és használok is a mindennapi életemben, de ebben a formában, ezek a gondolatok ilyen koncentráltan és logikusan összeszedve újdonságot jelentettek. A napi munkám során megtervezem, hogy mikor mivel foglalkozom, súlyozom a feladatokat fontosságuk szerint, ezzel eddig sem volt gond. Viszont az e-mailek (rendben, már lehet ímélnek is írni) tényleg sokszor átveszik az irányítást, ezzel van még mit tennem. A vizualizációt is ismerem, gyakorolni is szoktam, de közel nem ennyire tudatosan. Ugyanez a helyzet a jövőtervezéssel és a személyes célokkal és a pénzügyi tudatossággal– de körbenézve kis hazánkban, sokaknak ezzel még komoly gondjuk van.

A felsorolt eszközök, melyekkel egyszerűsíthetjük az életünket és boldogabbá válhatunk, egyszerűek, mint a faék. Pont ezért jó olvasni. A tanácsadó könyvek általában vagy misztifikálják a saját eszközeiket vagy szájbarágós stílusban erőteljesen nyomják bele az arcunkba, hogy ezek a módszerek nélkül nem lehet tovább élnünk. Cservenyák Tamás inkább a humort és az iróniát hívja segítségül (akarva-akaratlanul jött velük a szabadszájúság is – álszentek inkább ne olvassák), és nem kinyilatkoztat, csak a saját tapasztalata alapján megélteket sorolja fel.

Nekem ez a könyv olvasása személyes okok miatt jött nagyon jókor. Tizenkét évig voltam egy álom munkahelyen, ahol szuper pozícióban dolgoztam, átlagon felüli juttatásokkal, sok kollégámmal baráti viszonyban, érdekes feladatokkal, mindezekért természetesen sok munkaórát töltve ott. Aztán egyszer csak eljött az az idő, amikor azt éreztem reggelente, hogy inkább felvágnám az ereimet, mint hogy bemenjek dolgozni. El is jöttem év végén, még pedig úgy, hogy csak azt tudtam, hogy két hónapig pihenni szeretnék, és majd utána kitalálom a jövőm. Ehhez képest január második hetében többen megkerestek és felajánlottak különböző munkákat, így kialakult, hogy szabadúszóként mivel fogok foglalkozni. A döntésemet, hogy eljövök egy nagy és biztos multitól sokan még mindig nem értik, de én biztos vagyok benne, hogy a saját életem szempontjából jó volt így. Cservenyák Tamás Eredményesen és boldogan című művét olvasva pedig visszaigazolást kaptam, hogy jó úton járok, ha merek paradigmát váltani és tudatosan tervezni a jövőmet. Még rengeteg mindent tudnék írni ebben az ajánlóban, de mennem kell, mert várnak a megvalósítandó feladatok és a boldog élet…

(Cservenyák Tamás: Eredményesen és boldogan; https://tudatosvezetes.blogspot.hu/p/kakasos-e-konyv.html  2017; ingyen letölthető)

Fordított hazugságok

Megtehetjük, hogy kivonulunk a társadalomból? Nem fizetünk adót, nem bontjuk ki a leveleinket, hanem a lakás egyik sarkában gyűjtjük a borítékokat, befuttatjuk borostyánnal az étkezőben a tálalószekrényt, mert úgy jobban tetszik, minden nap más keresztnéven szólítjuk a feleségünket  és háziállatként Mihaszna Kisasszonyt tarjuk, aki egy nyaralásról hazahozott egzotikus madár. Olivier Bourdeaut első regényében így él a család, mindennapjaikba a gyerek monológja és az apa naplórészletei alapján láthatunk bele. Életük a minden szabálynak és szokásnak fittyet hányó gyönyörű anya és feleség körül forog, aki nem hajlandó a társadalmi konvenciók szerint élni, hanem Nina Simone Mr. Bojangles című dalára táncol, állandóan vendégséget szervez és imádja férjét és kisfiát. Ők hárman tökéletesnek tartják így a mindennapjaikat, de lassacskán egyre több problémával szembesülnek. „Az iskolában semmi sem úgy alakult, ahogy elvárható lett volna, de tényleg semmi, főleg az én számomra. Amikor meséltem az otthoni életünkről, a tanító néni nem hitt nekem, … tehát fordított hazugságokat mondtam. … Sima hazugságokat mondtam otthon és fordított hazugságokat az iskolában, ez nekem komplikáltabb volt, de mindenki másnak egyszerűbb.” A regény hangulata tipikusan franciás – könnyed és elegáns, mélabús de közben vidám is, és folyamatosan érezzük a történet vége felé az egyre mélyülő szomorúságot. Mindannyiunk érzünk néha vágyat arra, hogy csak a saját fejünk után menjünk – a kérdés, hogy megéri-e, hogy megtudjuk, hogy merre jár Mr. Bojangles.

(Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? Magvető, 2017; 2699 Ft)

Parancsra tenni

A II. világháború óta hiába telt el már több, mint hetven év, a háborúban részt vevő országokban még mindig folyamatosan megjelenő téma az akkor okozott trauma. Ralf Rothmann német költő, regényíró 1953-ban született, Tavasszal meghalni című, nyolcadik regényében édesapja történetét írja meg. Az immár húsz nyelvre lefordított regény szakít az eddig megszokott háborús sztereotípiákkal – nem minden SS katona gonosz, nem minden szülő szereti a gyerekét és nem minden tavasz jelenti az élet kezdetét. A regény főszereplője Walter tizenhét évesen egy kis tehenészetben dolgozik fejőként. Nagyon lelkiismeretes, megbízható munkaerő, komolyan veszi a fejést. 1945 tavaszán egymás között már arról suttognak, hogy hiába a Führer csodafegyvere, az oroszok egyre közelebb vannak és hamarosan véget ér a háború. Akármennyire is szükség van a gazdaságban a munkájára, kényszerrel besorozzák a Waffen-SS-be és a magyarországi frontra viszik. Mivel tud autót vezetni, a hadtáphoz osztják be, de a barátja harcoló alakulathoz kerül, ahonnét sikertelenül próbál megszökni. Walter hiába próbál kegyelmet kérni neki, a másnapi kivégzésen ő is benne van a kivégzőosztagban, és ha mellé lő, az egész osztagot megbüntetik. „… a háborúban nem az számít, hogy valaki mit kíván, érez vagy gondol, a háborúban csak az számít, hogy valaki mit tesz…”. Walter ugyanazzal a gondoskodással és szeretettel bánt a tehenekkel, ahogy a kémnek kikiáltott molnár családdal vagy a katonatársaival. Hiába volt rajta az SS egyenruha, az embersége megmaradt – újfajta olvasási élmény egy olyan SS katonáról olvasni, aki nem a szokásos gonosz alak (bár a regényben előfordul ilyen is). A történetben több visszatérő motívum adja meg a szöveg lassú lüktetését, az egyik legerősebb, ahogy a szereplők a különböző idősíkokban keresnek különböző temetőket. A magyar olvasóknak pedig még felkavaróbb ez a regény, mert Székesfehérvártól Abdáig ismerjük az említett hazai helyszíneket.

(Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni; Magvető, 2017; 2999 Ft)

Sorsok hálózata

Leo Gursky lengyel zsidó, a II. világháború borzalmaiból Amerikába menekül fiatalkori szerelme után. A kétezres évek elején Alma Singer new yorki kamaszlány nyomozásba kezd, hogy honnan kapta keresztnevét. A két élet sajátosan fonódik össze – egyik információ a másik után derül ki, és a rég feledésbe merült titkokból a regénybeli regény, A szerelem története című művön keresztül ismerjük meg a főszereplők életét. Alma édesanyjával és öccsével, Madárral él, édesapja régen meghalt. Leo egyedül van lomokkal telizsúfolt lakásában és minden nap tesz valamit, hogy ne maradjon észrevétlen – aktmodell lesz, ruhákat próbál vagy könyvtárba megy. Egyikőjük kezdi az életét, a másik már a végét várja, de mindketten keresik önmaguk, válaszokat várnak és útmutatást, hogy merre menjenek. „(…) arról álmodoztam, hogy a véletlen valahogy összehoz. Végiggondoltam, hányféleképpen keresztezhetné egymást valahogy az életünk: esetleg mellé ülök le a vonaton, vagy együtt várakozunk az orvosi rendelőben. De végül rájöttem, hogy ez az egész rajtam múlik.” Alma Singer elindul, és levéltárban és egyéb hivatalos nyilvántartásokban kutatni kezd A szerelem története című regény főszereplője, Alma Mereminski után. Leo eltitkol fia, a híres író Isaac Moritz árnyékában él, de mire összeszedi bátorságát, hogy kapcsolatba lépjen vele, már késő. Akármelyik szereplő lép egyet, az hatással van a többiek életére is, mivel a sorsukat nem kerülhetik el. Lélekemelő és szívmelengető ez a regény, a történetmozaikok pedig egy teljes képet rajzolnak ki az utolsó lapokra.
(Nicole Krauss: A szerelem története; Magvető, 2017)

Árvaiék az Újvilágban

„S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” – írja József Attila Hazám című versében, mivel a magyar társadalomra nagy hatással volt az, hogy a 19. század fordulóján sokan próbáltak szerencsét az Újvilágban. Itt hagyták addigi életformájukat, szokásaikat, nyelvüket, családjukat. Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regénye az Árvai család amerikai éveiről szól. A Rög gyermekei trilógia második részében Árvai István családfő magyar földművesből amerikai gyári munkás lesz, de nem csak ez jelent változást az életükben. Miután megérkeztek az amerikai Toledóba, szigorú szabályokat állítanak fel saját maguknak - különös tekintettel a családi költségvetésre. Fő céljuk, hogy minél több pénzt spóroljanak, és hazatérésük után földet vehessenek maguknak. István természetes intelligenciája és fémipari tapasztalata miatt gyorsan beletanul az új munkájába, felveszi az amerikai szokásokat, de van, amihez ragaszkodik – például a szalonna és a hagyma reggelire. István felesége, Anna otthon vigyáz az egyre gyarapodó családra és őrlődik a magyarságuk megtartása és az amerikai mindennapok követése között. Ez nem is nekik, hanem a gyerekek generációjának nehezebb, a legidősebb fiú kivételével nem emlékeznek Szajlára, az ő otthonunk már az Egyesült Államok. A regény erőssége a részletgazdaság és a korhűség. Sok mindent megtudhatunk a korabeli tengerentúli világról, az olajfúrásról és a magyar közösség amerikai életéről. A bemutatott kép nem idealizált, hanem valóságos – Árvai Istvánból Steve lesz, és hiába a gyűjtenek, kérdésessé válik, hogy tényleg hazatérnek-e egyszer. A regény önállóan is értelmezhető, de sokat segít, ha ismerjük az előzményeket, az Ondrok gödre című művet. A Kossuth-díjas írónak pedig jó egészséget kívánunk, és nagyon várjuk a családtörténet befejező részét.

(Oravecz Imre: Kaliforniai fürj, Magvető, 2017; 4999 Ft)