Fordított hazugságok

Megtehetjük, hogy kivonulunk a társadalomból? Nem fizetünk adót, nem bontjuk ki a leveleinket, hanem a lakás egyik sarkában gyűjtjük a borítékokat, befuttatjuk borostyánnal az étkezőben a tálalószekrényt, mert úgy jobban tetszik, minden nap más keresztnéven szólítjuk a feleségünket  és háziállatként Mihaszna Kisasszonyt tarjuk, aki egy nyaralásról hazahozott egzotikus madár. Olivier Bourdeaut első regényében így él a család, mindennapjaikba a gyerek monológja és az apa naplórészletei alapján láthatunk bele. Életük a minden szabálynak és szokásnak fittyet hányó gyönyörű anya és feleség körül forog, aki nem hajlandó a társadalmi konvenciók szerint élni, hanem Nina Simone Mr. Bojangles című dalára táncol, állandóan vendégséget szervez és imádja férjét és kisfiát. Ők hárman tökéletesnek tartják így a mindennapjaikat, de lassacskán egyre több problémával szembesülnek. „Az iskolában semmi sem úgy alakult, ahogy elvárható lett volna, de tényleg semmi, főleg az én számomra. Amikor meséltem az otthoni életünkről, a tanító néni nem hitt nekem, … tehát fordított hazugságokat mondtam. … Sima hazugságokat mondtam otthon és fordított hazugságokat az iskolában, ez nekem komplikáltabb volt, de mindenki másnak egyszerűbb.” A regény hangulata tipikusan franciás – könnyed és elegáns, mélabús de közben vidám is, és folyamatosan érezzük a történet vége felé az egyre mélyülő szomorúságot. Mindannyiunk érzünk néha vágyat arra, hogy csak a saját fejünk után menjünk – a kérdés, hogy megéri-e, hogy megtudjuk, hogy merre jár Mr. Bojangles.

(Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? Magvető, 2017; 2699 Ft)