Szerelem fedő alatt

 

A mesék sokszor fejeződnek be úgy, hogy „ásó, kapa, nagyharang, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Szilasi László legutóbbi regénye, a Kései házasság egy teljesen más szituációt önt regény formába. Ilma és Gerenda 1964-ben találkoztak először, innen kezdve életük szorosan egymásba fonódik, kapcsolatuk minden gyönyörűségével és hullámvölgyével együtt. Ilma szemszögéből követjük a több mint fél évszázadon keresztül futó eseményeket, fejezetenként egy évet bemutatva. A szerelmi történet mellett a kortörténet és a társadalomrajz is ugyanennyire fontos a regényben, a pillanatnyi helyzetképek mellett a folyamatos változás is nyomon követhető. Én kifejezetten szerettem azokat az egymondatos utalásokat, melyek annak az évnek a legjellemzőbb eseményét, történetét mutatták be. Sokkal jobban el tudtam helyezni, hogy éppen mi történt Ilmával vagy szeretőjével, Gavenda Péterrel. „A cserépkályhából áradt a meleg. A rádióból Chopen szólt, a füles fotelek mellett kicsi bögrékben hűlt a forralt bor, a beszédtémák pedig idilliek voltak: régi idők, gyermekek és nagyszülők, elveszett földbirtokok. Ilma úgy gondolta, most már ez lesz az élete. Szegénységtől fogant üres béke, talán még szép is. De aztán amnesztiát kapott, akár Mindszenty bíboros, aki oly sok év után 1971 tavaszán nagy titokban elhagyhatta végre az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségét, kivetették a rideg világba megint.” A regénybeli események alapján magyarázatot kaphatunk arra, hogy ennek a párnak az élete miért alakult így, egy nem hivatalos, bár a környezet által elfogadott kapcsolatban, de bennem mégis ott motoszkált végig a kérdés, hogy mennyi számítanak a saját döntések és mennyire lehet úgy érezni, mintha eleve elrendelve lenne egy ilyen kapcsolat. Szilasi László érzékenyen formálja és mutatja be a szereplőket, ez a finom gondolkodás és elképesztően nagyfokú empátia jellemző volt eddigi írásaira is, például az Amíg másokkal voltunk kisregényeire, vagy az én örök kedvencemre, a Harmadik hídra. A szereplők megformálása mellett a regény hangulata ejtett rabul: volt, ahol melankolikus, máshol határozottabb, de végig magával ragadó. Ilma és Gerenda kapcsolata nem hasonlít Philemon és Baucis szerelmére, de akkor is – vagy éppen ezért – jó volt elolvasni, utána pedig gondolkozhatunk arról, hogy mi hogyan döntöttünk volna a helyükben.

(Szilasi László: Kései házasság; Magvető, 2020; 3299 Ft)

Az eltűnt daemon nyomában

 

Nem először teszi ezt meg velem Sir Philip. Bevon egy történetben, melynek az utolsó mondatat a „folytatása következik”.

Mielőtt írok A titkos birodalomról (A Por könyve második része), egy kis segítség azoknak, akik (még) nem ismerik ezt a sorozatot. Az eredeti hármas Az Úr Sötét Anyagai címen futott, első része Az arany iránytű, majd A titokzatos kés és végül A borostyán látcső volt sokáig az utolsó. Bár azt hittük, sose találkozunk többet Lyrával, két évtizeddel később Pullman megírta, hogy került a kislány Oxfordba A Por könyve sorozat első részében, melynek címe a La Belle Sauvage, majd idén megjelent A titkos birodalomban a főhős, Lyra már egyetemre jár, és innen követjük hirtelen felborult életét. Eltávolodik daemonjától, Pantól (ebben a világban mindenkinek van egy állat formájú lelki társa, aki tulajdonképpen saját maga egy kis külön testben), de a környezetében levő politikai hatalom is egyre jobban befolyásolni akarja a világ legapróbb szegletét is, és ez hatással van Lyrára is.

„Az értelem juttatta ebbe az állapotba. A logikát emelte minden más képesség fölé. Az eredmény: a legmélyebb boldogtalanság, amit életében érzett.”

Lyra utazásra indul, bár igazából hívhatjuk ezt menekülésnek is – menti a saját életét, és közben nyomozni kezd az őt elhagyó Pan után. A történet másik szálán Malcolm Polstead professzort követhetjük, akivel a Belle Sauvage-ban találkoztunk – ő mentette meg a kisbaba Lyrát, és az elmúlt években is a közelében maradt. Tanította, segített neki mindenben és közben még saját maga előtt is próbálta eltitkolni a lány iránt érzett szerelmét. Pan is utazik, mindannyian egy irányban mennek, és mindenki próbálja legyőzni a viszontagságokat. A legizgalmasabb résznél pedig jön a „folytatása következik” zárómondat.

Philip Pullmant sokan tartják ifjúsági írónak, de szerintem a láthatatlan világokra nyitott felnőtteknek is hatalmas olvasási élményt okozhat. Bármikor szívesen olvasom a műveit, ennek két okát emelném ki. Az egyik az a tökéletes történetszerkesztés és a fantáziavilág, amelyben olyan szereplők vannak, akiket szerethetünk vagy gyűlölhetünk, de mégsem egysíkúak, hanem nagyon emberiek. A másik, hogy minden könyvében úgy reflektál a mindennapok társadalmi, politikai és gazdasági problémáira, hogy egy fiatalabb olvasónak nem tolakodó, de aki követi a világ eseményeit, rögtön felismeri utalásait a menekültekre, a nők megalázott helyzetére vagy akár a politika egyre több helyre benyomuló hatalmára.

Szóval miután a könyv utolsó lapjához értem, megint jött az ismerős érzés, ami az Úr Sötét Anyagai trilógiánál is. Ott megoldottam úgy, hogy elolvastam az angolul már megjelent második és harmadik köteteket, most viszont még várnom kell és csak számolom a napokat, hogy kiadják a Por könyvei közül az utolsó, harmadik részt.

 (Philip Pullman: A Por könyve 2. - A titkos birodalom; 2020, 4690 Ft)