Az interneten számos fotógyűjtemény kering, amelyek
különleges helyzeteket, híres embereket mutatnak be, ezek közül az egyik
sok-sok évvel ezelőtt megragadta a figyelmemet. A képen egy nagyon csinos
fiatal, fürdőruhás nőt fényképeztek le a tengerparton. Ez magában nem lenne
érdekes, de a felirat szerint a kép Iránban készült a hatvanas években. Akkor
kezdett érdekelni, hogy jutott el ez az ország a felvilágosodott szabadságtól a feketébe
burkolt vallási fanatizmusig.
Elkezdtem irodalmi műveket keresni erről a témáról és hamar rátaláltam
Marjane Satrapi Persepolis című felnőtt képregényére. Illetve csak hallottam
róla, de nem tudtam megszerezni, mígnem a Libri tavaly végre újra kiadta. Az
első oldaltól magával ragadóak és teljesen egyéniek a fekete-fehér
rajzok és a hozzá illeszkedő rövid szövegek, melyek nem pusztán pár kockás képregény történetek. Mardzsi saját életének
leírásán, lerajzolásán keresztül mutatja meg, hogyan hat a politika egy
országra, hogyan változnak meg emberi, családi sorsok. A kislány egy francia nyelvű,
világi iskolába járt, majd 1980-ban tízévesen, egy évvel a forradalom után fejkendő
viselésére kötelezik, bezárják a kétnyelvű iskolákat, és elkezdődik az a fajta
iráni élet, amit a mai napig láthatunk a híradásokból. A családja hiába élt
addig modern, nyugati színvonalú és jellegű életet, muszájból mindannyian követni
kezdik az új szokásokat. Mardzsi egy-egy hétköznapi esemény feltüntetésével nagyon
hatásosan érzékelteti, hogyan változott meg az életük. Mit jelentett számukra a
háború, amikor folyamatosan bombázták őket, hogyan érték az utcán atrocitások,
ha edzőcipőben és farmerdzsekiben ment ki és hogyan készítettek otthon bort a
titkos házibulikhoz. A szülei látva a reménytelen helyzetet, egy ismerősükhöz
küldik őt Bécsbe, egy ottani francia iskolába.
A könyv innen kezdve újabb tartalmi
rétegekkel bővül, Mardzsinak nemcsak a kamaszkor nehéz időszakát kell átélnie,
hanem mindez egy idegen kultúrában, egyedül, segítség nélkül szakad a nyakába. A sokasodó
problémái, többek között egy becsődölt kapcsolat miatt végül majdnem meghal, ezért az
utolsó pillanatban a hazatérés mellett dönt. Az utolsó részben depressziója, majd
gyógyulása, grafikus szakon végzett egyetemi tanulmányai és tönkrement házassága
után újra elhagyja Iránt és visszatér Európába. A szabadság ára viszont óriási
– ahogy a utolsó lapokon írja.
Marjane Satrapi – képletesen és valójában is - két világ
között él, éppen ezért látja ilyen élesen a kultúrák és életformák közötti
különbséget és éppen ezért találja meg nehezen a helyét a világban. Ezzel a művével
(és az ez alapján készült rajzfilmmel) elmondhatatlanul sokat tett az
előítéletek megszüntetéséért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése