Negyedrangú állampolgárok

A legizgalmasabb regények szerintem a történelemkönyvek háromsoros, kisbetűs részeiből készülnek. A kitelepítésekről mindenki hallott, akár családi történetekből, akár az érettségire készülve, de az, hogy vajon mi történt a kitelepítettekkel, miután felrakták őket a kocsikra, majd a vonatokra - én például semmit sem tudtam Kováts Judit Hazátlanok című regénye elolvasásáig. A levéltáros-történész szerző harmadik regénye hasonlóan komoly témát jár körül, mint az előző két műve. Hartmann Lili késmárki gimnazista élete gyökeresen felfordul, mivel német származása miatt kitelepítik hazájából. Hamar kellett felnőnie, mivel ügyvéd édesapját bebörtönzik, majd kényszermunkára küldik, nővére gyermeket vár a hónapok óta fronton levő sógorától, akiről nem kapnak hírt, így a család nőtagjait Lili próbálja életben tartani, amikor megkezdik kálváriájukat. „Régi életünk akár egy törött korsó, szétesve darabjaira.” Lili eddigi védett életében most tapasztalja először idegenek gyűlöletét, ismeretlenek fizikai bántalmazását, csak azért, mert német eredetű a családja. Németül, magyarul, és szlovákul egyaránt jól tud, de egyik néphez sem tartozik ezentúl, hazátlan lesz. Ideiglenesen táborba zárják őket, majd a politikai helyzet változásakor Bajorországba kerülnek, ahol volt koncentrációs táborokban jelölnek ki nekik helyet. Éveken keresztül negyedrangú állampolgárként, éhezve-fázva élnek, de minden erejével próbálja családját egyben tartani, ha kell lop, ha tud, munkát vállal. Kováts Judit naturálisan, de mégis természetesen ír olyan szörnyűségekről, melyeket el sem tudunk képzelni. Bár Hartmann Lili kitalált alak, biztosak lehetünk benne, hogy ezerszámra kerültek ilyen helyzetbe emberek politikai döntések miatt. Sokan meghaltak, sokan új életet kezdtek – mint ahogy Lili is, a Hazátlanok című könyv pedig emléket állít a háború ezen ártatlan áldozatainak.