A medvevárosi dráma

Minarik Ede is megmondta: kell egy csapat. Örök érvényű igazság ez, érvényes a száz évvel ezelőtti Budapestre és napjaink Svédországában egy eldugott faluban egyaránt. De míg nálunk a foci az, ami az álmok beteljesülését jelenti, Björnstadban a jégkorong. Egy eldugott település az erdő közepén nem tud túl sok mindent felmutatni, amiért érdemes az extrém hideg időjárást elviselni. Viszont a hokiért mindenki lelkesedik, legyen fiú vagy lány, idős vagy fiatal. A történet folyamán a fontosabb szereplők szemszögéből látjuk az eseményeket, az elbeszélők személye lapról lapra változik. Megismerjük a junior csapat tagjait, a családjukat, a sportegyesület vezetőségét, és a település fontosabb alakjait a kocsmárostól a tanárig. Éppen ezért a könyv egészére jellemző, hogy inkább egy film forgatókönyvére hasonlít, mint egy regényre. Viszont ha megszokjuk a gyors váltásokat, nagyon élvezhető és mozgalmas lesz a történet, mert a jelenlegi modern nyugati társadalmak szereplőit és problémáit vetíti elénk. A családokban más gondokkal küzdenek a felnőttek és a fiatalok, de más a mindennapi problémája a menekült takarítónőnek és a jómódú ügyvédnőnek. A létfenntartástól a saját identitás megtalálásáig, vagy a szexuális zaklatásig és ennek a kezelésééig számos nagyon fontos kérdést érint a regény. Ráadásul kamaszoknak és a szüleiknek is élvezhető olvasmány. Nem könnyed kikapcsolódás, de mégis ajánlom, mert fontos témákról szól, jól eltalált karakterekkel és remek stílusban. Sokban különbözik Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék regénye az író előző műveitől (például Az ember, akit Ovénak hívtak vagy Itt járt Britt-Marie), de ez is jó irány. Főleg, hogy ez a trilógia első része, és Backman a honlapján azt írta, hogy idén nyáron érkezik a második rész.

(Björnstad=Medveváros)

(Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék; Animus Kiadó, 2017; 3980 Ft)